Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
- kizárta a lajstromozás lehetőségét a nemzetközi-kormányközi szervezetek címereire, jelvényeire stb.,- kötelezővé tette a védjegy bejelentéseknél a nemzetközi klasszifikáció osztályainak feltüntetését. A rendelet intézkedik az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásával kapcsolatos eljárásokról is. Szabályozza a magyar eredetmegjelölések nemzetközi bejelentésének módját, a külföldi eredetmegjelölések elleni kifogások rendjét, intézkedik a törlések lebonyolítása tekintetében. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a védjegy-bejelentések terén fellendülést jelentett. A vállalatok a fokozott bel- és külföldi verseny következtében számos, már korábban használt és ismertté vált megkülönböztető jelzésüket lajstromoztatták. Gondoskodtak arról is, hogy új gyártmányaikat védjeggyel ellátva hozzák forgalomba. Ennek következtében 1968-ban - az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előkészítésének évében - a bejelentett magyar védjegyek száma 416 %-os, a külföldiek bejelentéseinek száma 715%-os emelkedést mutatott, 1960-hoz viszonyítva. Már a hatvanas évek elején megindultak a hazai védjegy-jogszabályok korszerűsítésére irányuló előkészítő munkálatok. Az új védj egy törvény-j avaslat előterjesztésére végül is 1969. végén került sor. A javaslatot a parlament kereskedelmi és jogi állandó bizottsága megvitatta, az országgyűlés pedig az 1969. december 10-12 közötti ülésszakán - az első magyar védjegytörvény parlamenti tárgyalását követően éppen 80 évvel - elfogadta. Az 1969. évi védjegytörvény az országgyűlés előtt A törvényjavaslatot Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke terjesztette az országgyűlés elé. Expozéjában felhívta a figyelmet a védjegyek társadalmi, gazdasági funkciójára, azokra az előnyökre, amelyeket a védjegy a jól gazdálkodó vállalatnak jelent: „...a jogintézmény célja végső soron az, hogy védelmet nyújtson a jól gazdálkodó vállalatoknak eredményeik, vívmányaik jogtalan elsajátítása ellen, lehetővé tegye számukra az új műszaki megoldások alkalmazása, és a piacon kivívott jó hírnév révén kialakított előnyösebb termelési és értékesítési pozíciók jogi biztosítását. A gyümölcsöző üzleti kapcsolatok, az előnyös piaci helyzet forrásai ugyanis nemcsak az új műszaki megoldások, haladó találmányi gondolatok lehetnek, hanem az az üzleti jó hírnév, ismertség és bizalom is, amit a vállalat a piacon a vevők körében kivívott magának. Elsőrendű érdeke .tehát a vállalatnak, hogy megszerzett jó hírnevét egyrészt propagálja, széles körben ismertté tegye, másrészt hogy más, belföldi és külföldi versenytársakat megakadályozzon a jó hírnév lerontásában, vagy jogtalan kihasználásában. ... A jóhírű védjegy ezért kötelezi a vállalatot, hogy egyenletesen jó minőségű, megbízható árut vigyen a piacra. A védjegy a vevők szemében biztosítéka az áruk megbízhatóságának, megszokott, jó minőségének és sajátos jellemzőinek. A jó védjegyben tehát jelentős érték testesül meg, amelynek védettsége, oltalma népgazdasági szempontból és a vállalatok szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel.” 54
