Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
amely újonnan szabályozta a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyokat. A szerződés lehetővé tette, hogy az Ausztriában lajstromozott védjegyek törlésére irányuló és megállapítási pereket magyar hatóságok előtt folytassák le. Az így hozott ítélet Magyarország területére hatályos. (Ugyanezt a lehetőséget a szerződés a mintaoltalmi perekre is biztosította.) Figyelemre méltó az a rendelkezés, amely szerint ha az Ausztriában osztrák ipari termékre lajstromozott védjegy magyar származásra utal, a magyar hatóság az oltalmat Magyaroszág területére vonatkozóan megtagadhatja. Megszüntette a szerződés az úgynevezett osztrák-magyar védjegyoltalom szerzésének lehetőségét, kimondva az elvet, hogy külföldi csak a magyar állammal kötött szerződés alapján szerezhet Magyarországon védjegyoltalmat. A szerződés visszhangját tükrözi Dr. Bányász Jenő (Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara áru védj egy- és mintalajstromozója) 1910-ben kiadott könyvének következő részlete: ,,... úgy közjogi, mint közgazdasági szempontból a magyar érdekekre káros, visszás helyzetnek vetett véget azáltal, hogy védj egy oltalmi ügyünk önállósításával visszaszerezte törvényhozásunk számára az önrendelkezési jogot. Amíg eddig a vám- és kereskedelmi szövetségben ki volt kötve, hogy Magyarországnak és Ausztriának törvényhozása a védjegy- és mintaügy terén egyenlő legyen, a jelen szerződés a magyar törvényhozás teljes függetlenségét állapítja meg.” A magyar állam (illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia) és más államok közötti gazdasági, kereskedelmi viszonyoknak a kölcsönösség elve alapján való szabályozása tekintetében különböző államközi megállapodások intézkedtek, amelyeket vagy a védjegyoltalommal kapcsolatban létesítettek, vagy amelyeknek egyes rendelkezései a védjegyek oltalmának kérdését is érintették. Az Amerikai Egyesült Államokkal 1871-ben az iparvédjegyek tárgyában kötött egyezmény lehetővé tette a szerződő felek polgárai számára, hogy a belföldiekre előírt feltételekkel védjegyjogot szerezzenek. Kölcsönösen kizárták a felek az olyan védjegyek oltalmát, amelyeket a másik országban minőség vagy származás kifejezésére alkalmaznak. Kölcsönösen védjegyoltalom szerzését tették lehetővé állampolgáraik számára- a Portugáliával 1872-ben kötött kereskedelmi és hajózási szerződés,- az Orosz Birodalommal 1874-ben kötött megállapodás az ipari védjegyek tárgyában,- a Nagy-Britanniával 1876-ban kötött kereskedelmi egyezmény,- a Belgiummal az áruvédjegyek tárgyában 1880-ban kötött egyezmény,- a Spanyolországgal 1880-ban kötött kereskedelmi és hajózási szerződés,- a Franciaországgal a kereskedelmi viszonyok ideiglenes szabályozásáról szóló, 1882-ben kötött megállapodás,- a Svájccal a védjegyek kölcsönös oltalma tárgyában 1885-ben kötött megállapodás,- a Brazíliával az áruvédjegyek oltalma tárgyában 1886-ban kötött egyezmény,- a Görögországgal 1887-ben kötött kereskedelmi egyezmény,- a Hollandiával 1887-ben az áruvédjegyek oltalma tárgyában kötött szeződés,- a Dániával 1888-ban kötött egyezmény a védjegyek kölcsönös oltalma tárgyában,- az Egyiptommal kötött kereskedelmi miniszteri megállapodás,- a Svédországgal és Norvégiával 1889-ben a gyári és kereskedelmi védjegyek kölcsönös oltalmára kötött egyezmény, 43
