Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)

A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve

kapott a korábbi védjegy tulajdonosa is. (a Szabadalmi Hivatal működésének első tíz évében évente átlagosan 60-70 ilyen értesítést küldtek ki.) Ha a lajstromozott védjegy egy már korábban, hasonló árunemre lajstromozott és még oltalom alatt álló védjegyhez az összetéveszthetőségig hasonló volt, az utóbbi védjegy kérelemre való törlése a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozott. A védjegybitorlással kapcsolatos büntető eljárást a büntető bíróság folytatta le. Az ítéleteket felterjesztették a kereskedelmi miniszterhez, annak érdekében, hogy „a magyar bíróságoknak a törvény ide vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása és végrehajtása körüli felfogását figyelemmel kísérhesse és az e téren szerzett tapasztalatai alapján mérlegelhesse, vajon a fönnálló védjegy-törvény rendelkezései kellően védik-e az ipari jogoknak szóban levő ágát, vajon nem mu- tatkoznak-e oly hiányok vagy jelenségek, melyek a törvény módosítását indokolttá teszik.” Törvénysértés esetében a miniszter megkereste a királyi koronaügyészt perorvoslat kezdeményezése céljából. A törvénysértést kimondó kúriai határozat hatálya a felekre ugyan rendszerint nem terjedt ki, de az „a büntető bíróságoknak figyelmeztetésül és útmutatóul szolgált a hasonló esetekben való Ítélkezésnél” és elősegítette az egyöntetű bírósági joggyakorlatot.

A 250/1903. K. M. sz. rendelet többek között a védjegyoltalom megújításánál a további oltalmi időszakok számításáról, a védjegy árujegyzék bővítési lehetőségének kizárásáról, a csomagoláson alkalmazott és a színes védjegyek oltalmáról intézkedett. Az 1906-ban kibocsátott 93 824/1906. K. M. sz. rendelet pedig a védjegyek bejelentésének alaki szabályairól rendelkezett, többek között bevezette a védjegyek árujegyzékének osztályozási rendszerét is, hat osztályba sorolva a termékeket.

A múlt szájad utolsó évében kihirdetett védjegyekből.

41