Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
dalmi Hivatal képviselői, továbbá az ipar és kereskedelem terén „gyakorlatilag működők” közül nevezte ki a miniszter a tanács tagjait. A tanács ülésein a Szabadalmi Hivatal elnöke is részt vett, tanácskozási joggal s a javaslatokat a miniszter elé terjesztette. Bár a tanács csak konzultatív szerv volt - a miniszter a javaslatokhoz nem volt kötve - a jog- gyakorlat kialakításában mégis jelentős szerepet játszott annál is inkább, mert a Szabadalmi Hivatal képviselőinek bevonása a védjegyügyek elbírálásához szükséges szakismereteket fokozottan biztosította. A Szabadalmi Hivatal elnöke védjegyügyekben a hivatal személyzetéből szervezett és a kereskedelemügyi minisztérium fogalmazóival kiegészített védjegyosztály közreműködésével járt el. A kereskedelmi és iparkamarák lajstromozásait a védjegyosztály ellenőrizte és bírálta felül. Hatáskörébe tartozott a lajstromozási tilalom ellenére történt lajstromozások megsemmisítése. Összetéveszthető védjegyek esetén erről értesítette az érdekelt feleket (avis préalable). A védjegyosztály vette központi nyilvántartásba a kamaráknál lajstromozott védjegyeket, meghirdette azokat, továbbá intézkedett a hatályukat vesztett védjegyek törlése iránt. A kereskedelemügyi miniszter döntésére fenntartott jogvitás kérdéseket a védjegyosztály készítette elő és tett javaslatot. Nem tartozott azonban a Szabadalmi Hivatal Hatáskörébe sem a törvényjavaslatok előkészítése, sem a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos intézkedések, bár a hivatal szoros kapcsolatot tartott fenn a különböző bel- és külföldi hatóságokkal. A jubileumi jelentés ezzel kapcsolatban a következőket írja: „...egynémely ügynek elintézése a hivatalra bízatott, az ügyek más részének elintézése a minisztériumnak tartatott fönn, szóval az elintézésnél nehézségek támadtak, mely nehézségek az idő és gyakorlat folytán lassankint elháríttattak, s remélhető, hogy közeledik az idő, midőn még a látszólagos nehézségek is eltünedeznek s az ügyek a szabadalmi hivatalnál központosítva lesznek gondozhatok. Tényleg alig is lehet ez másképp. Az lehetetlen, hogy a hivatal a nemzetközi megállapodások tekintetében mellőztessék, lehetetlen, hogy működése csak a lajstromozás foganatosítására szoríttassék, mert a védjegy már központi belajstromoztatása pillanatában több szempontot érint... Indokolt, hogy egy és ugyanazon hatóság gondozza és intézze az ügyeket... Különösen ki kell azonban emelnem, hogy a kereskedelmi minisztérium ezen az ügy érdekében kiválóan fontos mozzanatoktól áthatva a szabadalmi hivatal közreműködését az ipari jogokat érintő kérdésekben igénybe is veszi s indokolt véleményét követni is szokta. Mindezek igazolják, hogy a m. kir. szabadalmi hivatal szűk hatáskörben is megfelelni igyekezett föladatának. Bizonyára még szélesebb működést fejthetett volna ki, ha az összes ipari jogok kérdéseinek elintézése hatáskörébe lett volna utalva, s kétségtelenül ennek is teljes mérvben megfelelhetne, mert a hivatal tagjai (bírói és műszaki) a minősítési törvény által kívánt legnagyobb kvalifikációval bírnak s mert ezen erők ily módon még jobban hasznosan és célszerűbben kihasználhatók is lennének.” Az árunemek azonossága kérdésében felmerült vitákban - a lajstromozási eljárás során - a kereskedelmi miniszter, illetve a Szabadalmi Hivatal elnöke határozott, a védjegytanács meghallgatása után. Abban az esetben viszont, ha a lajstromozásra bejelentett védjegy másnak korábban szerzett jogát sértette, a védj egy bejelentőt az ütközésről értesítették, belátására bízva, hogy bejelentését fenntartja-e. Erről egyidejűleg értesítést 40
