Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
szocialista kollektívák (vállalatok, intézetek, szövetkezetek) részére egyaránt az általuk kifejlesztett vagy hasznosított találmányok elkülönítését, a bennük rejlő előnyök kihasználását és meggátolja azok jogtalan elsajátítását. A találmányok elkülönítésének egyik jogi módszere az, hogy a jogosult titokban tartja a találmányt és így zár el másokat annak használatától. E megoldásnál a társadalom szempontjából, de gyakran a jogosult szempontjából is előnyösebb jogi forma a szabadalmi oltalom. Az állam ugyanis a szabadalmi kizárólagos jog megadásával egyidejűleg nyilvánosságra hozza a találmányt, ezzel a műszaki ismeretek állományát gyarapítja, és meggátolja a társadalmi erőforrások pazarlásával járó párhuzamos kutatásokat. A nyilvánosságra hozott találmány pedig az oltalmi idő letelte után közkinccsé válik, vagyis bárki hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége körében. Másrészt a szabadalmazás révén nyilvánosságra hozott találmányok - még ha nem is valósítják meg azokat - már az oltalmi idő alatt is ösztönzőleg, inspirálólag hatnak más találmányok létrehozására. Az oltalmi idő alatt a szabadalom - egyéb jogszabályok keretei között - kizárólagos árutermelői és áruforgalmi jogot ad a szabadalom jogosultjának a szabadalom tár- gyára. Az „egyéb jogszabályok keretei között” közbevetés arra utal, hogy a szabadalmi jog önmagában nem ad jogot iparűzésre, vállalat alapítására, e kérdést az iparigazgatási szabályok rendezik. Ha a szabadalom jogosultja birtokában van azoknak a feltételeknek (iparűzési engedély, anyagi, technikai eszközök,) amelyek a találmány hasznosításához szükségesek, a találmányt saját maga hasznosíthatja és a belőle folyó előnyöket a piacon realizálhatja. Ha nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel (pl. külföldi cégek, belföldi kutatóintézetek, feltalálók) a szabadalomból folyó előnyöket csak úgy realizálhatja, ha eladja szabadalmát, illetve ha annak hasznosítására másnak licenciát ad. A fenti gondolatokat Richard Osterland „A tudományos technikai forradalom hatása a szabadalmi törvényhozásra” c. cikkében (Staat und Recht 12/1967.) a következőképpen fejti ki: „A tapasztalat azt mutatja, hogy a műszaki forradalom a tudományos-műszaki alkotások létrehozásánál nemzetközi, sőt a két társadalmi rendszer közötti munkamegosztásra kényszerít bennünket. Következésképpen ezeknek az alkotásoknak a kicserélése csupán jogszabályok útján lehetséges, ezeket pedig célszerűen csupán az áru- pénz kapcsolatokra lehet építeni. Ezek a kapcsolatok azonban a tudományos-műszaki teljesítmények immateriális jellegének sajátosságainál fogva csak akkor alakulnak ki, ha ezek a teljesítmények a jogosulatlan értékesítéssel szemben jogi védelmet élveznek. Különben feladnánk azokat az előnyöket, amelyek a tudományos-műszaki fejlődés számára a védelem által lehetővé tett közlésben rejlenek; ebben az esetben csak titokban tartott tudományos eredmények lennének az ellenérték mellett eszközölt csere számára hozzáférhetők. A titoktartásra késztető gazdasági kényszer, amelyet a növekvő gazdasági költségek tovább fokoznak, bizonyosan gátolná a fejlődést. Másrészt az ellenérték melletti csere azért szükséges, mert a növekvő fejlesztési költségek csak akkor kerülnek befektetésre, ha a segítségükkel elérhető eredmények rentábilisan értékesíthetők. A technikai forradalom idején azonban ez túlnyomórészt csupán a tudományos-műszaki eredmények licencia-szerződés útján való kicserélésével érhető el.” A szabadalommal, általában a kizárólagos jogokkal szemben hosszú ideig bizonyos gyanakvás és ellenszenv élt társadalmunk egyes rétegeiben. Társadalmi-gazdasági rend28
