Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
nyilatkozata ellen már nem lehetett a Műszaki Fejlesztési Hivatalhoz fellebbezni, hanem csak a szerzői tanúsítvány megtagadása esetén fellebbezhetett a bejelentő az OTH mellett szervezett találmányi döntőbizottsághoz, amely azután azt is elbírálta, hogy a miniszter elutasító döntése helyes volt-e. E rendelet szerint már arra is lehetőség volt, hogy az OTH a kiadott szerzői tanúsítványt visszavonja, ha később derült ki, hogy a tanúsítvány kiadásának feltételei nem forogtak fenn. A szerzői tanúsítvány visszavonása azonban nem jelentette azt, hogy az ugyanarra a találmányra az államnak adott szabadalom is érvényét vesztette, az iránt a vonatkozó szabályok szerint megsemmisítési pert kellett indítani. A rendeletben még számos szerkezeti és szövegezésbeli változás is jelentkezik a korábbi rendelethez képest, ezek azonban csak az áttekinthetőséget és a könnyebb megértést szolgálják, (vö: Krasznay Mihály: Az egységes újítási és találmányi rendeletek magyarázata Bp. 1953.). A szerzői tanúsítványos rendszer alapelveit még a következő rendelet, az 53/1955. (VIII. 25.) MT. sz. rendelet sem érinti, lényegében csak az időközben szükségessé vált korrekciókat hajtja végre, (vö: Az újítói és feltalálói jog kézikönyve Bp. 1956). - Felállítja a 25000 Ft-ot meghaladó feltalálói díjak jóváhagyására az OTH mellett szervezettdíj- megállapító bizottságot. A bizottság elnökét és egy tagját az OTH elnöke jelölte ki, a bizottságba szavazati joggal meg kellett hívni az Országos Tervhivatal, a javaslat tárgya szerint illetékes miniszter és az iparági szakszervezet képviselőjét. A rendelet - különösen pedig a kalkulációs kérdésekben kiadott 14/1955. (VIII. 28.) PM. sz. rendelet - már a népgazdasági eredmény mérésének és elszámolásának szabályait is továbbfejleszti. A feltalálónak fizetett díjat azonban továbbra is egyoldalúan, határozat formájában, merev díjskála szerint állapítják meg és a díjazási jogvitákat nem lehet a bíróság elé vinni. A szerzői tanúsítvány tehát biztosította a feltalálók erkölcsi és anyagi elismerését, de nem valósított meg iparjogvédelmi szerepet, vagyis nem ösztönözte azokat a kollektívákat (vállalatokat, intézeteket stb.), amelyek a találmányok kifejlesztésének és hasznosításának anyagi-technikai feltételeivel rendelkeztek. A szerzői tanúsítványos rendszerben az ipari termelés adminisztratív védettsége és a központi gazdaságirányító szervek kötelező tervutasításai pótolták a találmányok kifejlesztésével és hasznosításával kapcsolatos anyagi érdekeltséget és a jogi oltalmi forma iparjogvédelmi funkciójának hiányát. 6. Jelentős fejlődést hozott a vázolt rendszerben a 38/1957. J/VI. 23.) Korm. sz. rendelet, amely a találmányokra vonatkozó jogi szabályozás új szakaszát nyitotta meg. A rendelet a szerzői tanúsítvány jogintézményét nem tartotta fenn, mivel az a nálunk megvalósított formájában nem vált be. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a gyakorlatban nem lehetséges a minisztériumokban, távol az üzemektől a kísérletezés és megvalósítás kérdésében állást foglalni, (vö: Kézikönyv az újításokról és találmányokról Bp. 1958) A rendelet szerint a találmány jogi oltalmát oly módon lehet megszerezni, hogy a jogosult a találmányra a vonatkozó jogszabályok szerint szabadalmi oltalmat kér. A rendelet meghatározza a szolgálati találmány fogalmát és a szabadalomra vonatkozó igényt elsősorban a munkáltató számára biztosítja. Ha a munkáltató nem tartott igényt a szabadalomra, a találmányból eredő minden jog a feltalálót illette meg. 23
