Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
rendelet, majd az 56/1951. MT. sz. rendelet, a 11950/1948. Korm. sz. találmányi rendeletet pedig a 166/1951. MT. sz. rendelet, (vö: Az újítási és találmányi rendeletek. Bp. 1951.) Ez utóbbi rendelet ismételten szabályozta az állam részére felajánlott találmányok ügyintézését, figyelembe véve a szabadalmi eljárásban és fórumrendszerben bekövetkezett változásokat. A rendelet szerint az állam részére a találmányt az Országos Találmányi Hivatalhoz intézett nyilatkozattal kellett felajánlani, amelyet egyben szabadalmi bejelentésnek is kellett tekinteni. Az OTH a találmányi bejelentést állásfoglalás céljából megküldte az illetékes miniszternek, aki állásfoglalásáról a feltalálót és az OTH-t értesítette. Ha a miniszter a találmányt nem fogadta el, álláspontját mindig meg kellett indokolnia azért is, mert a feltalálónak a minisztériumi határozat ellen joga volt a Műszaki Fejlesztési Hivatalhoz fellebbezni. A miniszter, illetőleg a Műszaki Fejlesztési Hivatal által elfogadott találmány az állam tulajdonát képezte és annak szabadalmazása az állam, mint a feltaláló jogutóda javára történt. A szabadalmi leíráson azonban a feltaláló nevét fel kellett tüntetni. Ha az OTH a bejelentés tárgyát találmánynak minősítette, határozatát az Üjítók Lapjában való kihirdetés és a találmány leírásának 2 hónapi időtartamra történő közszemlére tétele útján közzétette. A kihirdetéstől számított kéthónapos határidő alatt a szerzői tanúsítvány kiadása ellen bárki kifogást emelhetett, ha azt akár közérdekből, akár pedig magánérdekből sérelmesnek tartotta. A kéthónapos határidő elteltével az OTH az esetleg beérkezett kifogások elbírálása után a szerzői tanúsítvány kiadása tárgyában állást foglalt és ezt közölte az összes érdekeltekkel. A szerzői tanúsítvány kiadása, vagy a tanúsítvány kiadásának megtagadása tárgyában hozott határozat ellen bármely érdekelt fél fellebbezéssel élhetett az Országos Találmányi Hivatalban szervezett találmányi döntőbizottsághoz. Ennek határozata ellen további jogorvoslatnak helye nem volt. A találmányi döntőbizottság elnöke az Országos Találmányi Hivatal elnöke, illetőleg az általa kijelölt személy, tagjai az Országos Tervhivatal, az illetékes miniszter és az OTH kiküldötte volt. A szerzői tanúsítvány kiadásának megtagadása esetén a felajánlást a vonatkozó rendelkezések szerint szabadalmi bejelentésként kellett elbírálni. A feltalálói díj tekintetében a rendelet maximálást vezetett be, amikor az egy találmányért kifizetendő feltalálói díj felső határát 200000 Ft-ban állapította meg. Érdekes megemlíteni, hogy a rendelet ismeri az ún. „üzemi találmány” fogalmát is. Kimondja, ugyanis, hogy a találmány szerzőjeként valamely kutatóintézetet vagy más szervezetet is el lehet ismerni, ha a találmány olyan közös munka eredménye, melynél a szerzőség szempontjából irányadó jelentős egyéni munka eredménye nem mutatható ki. A szolgálati találmányok vonatkozásában fontos rendelkezés volt, hogy az ilyen találmányok a szerző külön felajánlása nélkül is az állam részére felajánlottnak voltak tekintendők. A rendelet még számos vonatkozásban továbbfejleszti, finomítja a korábbi rendelet szabályait (pl. rendelkezik az előzetes kísérleti költségek megtérítéséről, a találmány kivitelezésében való közreműködésről, a feltaláló támogatásáról, a feltalálói díj és juttatás köztehermentességéről). A 41/1953. (VII. 31.) MT. sz. rendelet már együttesen szabályozta az újítási és találmányi kérdéseket. A legfontosabb változás abban jelentkezett, hogy a miniszter elutasító 22
