Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
Olyan találmányok jutalmazását, amelyek gazdasági hasznát közvetlenül nem lehetett megállapítani, a Találmányi Bizottság állapította meg. A Találmányi Bizottság döntése ellen a feltaláló felszólamlással élhetett a Népgazdasági Tanács elnökségénél, amely a találmány újabb megvizsgálását is elrendelhette. Minthogy a rendelet a belföldi találmányokat általában állami tulajdonba vette, más szektorok el voltak zárva azok hasznosításától. Az ebből származó esetleges hátrányokat kívánta kiküszöbölni az a rendelkezés, amely szerint a Népgazdasági Tanács illetékes főosztálya által megállapított feltételek mellett a találmányok és különleges gyártási eljárások nem szocializált üzemekben is alkalmazhatók voltak. Rendkívül érdekesek azok az intézkedések is, amelyek a találmányok és a műszaki eljárásokra vonatkozó gyári titkok nyilvánossá tételére irányultak. Ismeretes, hogy az állami tulajdonba vett üzemekben - az ellenőrző funkciót betöltő munkástanácsok mellett - kinevezett termelőbiztosok működtek, akik az üzem termelő- munkáját vezették. A rendelet az üzemek termelési biztosainak kötelességévé tette, hogy mindazokat a gyártási eljárásokat, különleges készülékeket, mechanikai és vegyi berendezéseket, üzemi és kísérleti tapasztalatokat, amelyeket addig az illető üzemben titokban tartottak, illetve amelyek nem voltak szakértők előtt közismertnek tekinthetők (ismertetésük nyomtatványban hozzáférhető módon nem történt meg), kutassák fel és a Népgazdasági Tanácsnak jelentsék be. E kötelesség csak akkor állott fenn, ha az illető termelési biztos, a kérdéses üzemben alkalmazott szakemberek vagy az ellenőrző munkástanács véleménye szerint e műszaki megoldások a szakmában vagy a termelés valamely más területén értékesíthetők voltak. A gyári titokról ismertetést kellett adni oly mértékben, hogy annak alapján az arra hivatott szakemberek az ismertetett eljárást, készüléket, berendezést vagy tapasztalatot stb. ugyanazon műszaki eredményességgel megvalósítani, illetve megismételni képesek legyenek, mint amilyennel azt a bejelentő üzem gyakorolta. Az ismertetésben lehetőleg meg kellett jelölni a gyári titokként kezelt eljárás stb. feltalálóját (felfedezőjét) is. Az illetékes népbiztosságok az ismertetéseket elbírálás végett a Népgazdasági Tanács kebelében működő szakbizottság elé terjesztették, amelynek véleménye alapján döntöttek az illető gyári titok miként való értékesítéséről. Végleges döntésig az ismertetés tárgyát szigorúan titokban kellett tartani. A Népgazdasági Tanácsnak jogában állott bármely üzemben gyakorolt bármely gyártási eljárást, készüléket, berendezést, tapasztalatot stb. a Tanácsköztársaság titkának nyilvánítani, és ez esetben az eljárásnak stb. titokban tartásáról az illető üzem termelési biztosa és ellenőrző munkástanácsa volt köteles gondoskodni. A Népgazdasági Tanácsnak jogában állott az is, hogy bármely gyártási eljárást, készüléket, berendezést stb. különösen a később megszerzendő külföldi oltalom elsőbbségének biztosítása érdekében a feltaláló neve alatt a Szabadalmi Hivatalnál bejelentsen. Ha az átadott eljárást, készüléket, berendezést vagy tapasztalatot más üzemekben gyakorlatilag értékesítették, a feltaláló és esetleg azok a munkások is, akik a titok felderítésében különös érdemet szereztek, megfelelő jutalomban részesültek. Ugyanilyen módon részesedtek a feltalálók és a közreműködők az esetleges külföldi értékesítésből származó haszonból is. Ezek a rendelkezések - mint már említettük - külföldi állampolgárok gyári titkait nem 15
