Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
érintették. Ezekkel a termelési biztosok lehetőleg megegyezést létesítettek, amelyeket a Népgazdasági Tanács hagyott jóvá. E rövid áttekintésből is kiderül, hogy a Tanácsköztársaságnak a találmányokkal és újításokkal kapcsolatos rendelkezései a proletárhatalom hadikommunista jellegű gazdaságirányítási rendjének visszatükröződései voltak ezen a területen. Valószínűnek látszik, hogy ezt az erősen centralizált rendszert - amelyet a rendkívül nehéz külső és belső körülmények kényszerítettek a Tanácsköztársaságra - a helyzet enyhülésével, a szocialista árutermelési és áruforgalmi viszonyok előtérbe ketülsével párhuzamosan felváltotta volna egy oldottabb jogvédelmi rendszer, amely a gazdasági folyamatoknak nagyobb teret ad. E rendelkezések mindenesetre rávilágítanak arra, hogy a Tanácsköztársaság néhány hónapos történelmi jelentőségű fennállása alatt felismerte a találmányok és az újítások rendkívüli jelentőségét a társadalom fejlődése szempontjából és jelentős intézkedéseket tett a tőkés társadalomban kiszolgáltatott feltalálók támogatásának és jogi védelmének biztosítása érdekében. 4. A Tanácsköztársaság leverése után a 71.659/1919. KM. sz. rendelet hatályon kívül helyezte a Tanácsköztársaság fennállása alatt a szabadalmi törvény módosítása tárgyában kiadott rendeleteket. Az 1920. évi XXXV. törvény a Szabadalmi Hivatalt átszervezte Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot pedig Szabadalmi Felsőbírósággá és néhány vonatkozásban módosította az 1895. évi XXXVII. tv. anyagi jogi rendelkezéseit is (pl. lehetővé tette a szabadalmak oltalmi idejének legfeljebb hat évvel való meghosszabbítását, ha a találmányt a háború vagy az azt követő rendkívüli gazdasági viszonyok következtében egyáltalában nem, vagy nem kellő mértékben lehetett alkalmazásba venni, feltéve, hogy a meghosszabbítás közgazdasági szempontból nem volt hátrányos). Az 1921. évi I. törvény és az 1921. évi XXXIII. törvény (trianoni békeszerződés) a háború által érintett ipari tulajdonjogokról, ezek között a szabadalmakról is tartalmaztak átmeneti rendelkezéseket. A következő fontos változás 1927-ben történt, amikor a Szabadalmi Felsőbíróság a szanálási akciók folytán megszűnt és hatásköre az 1927. évi XX. törvény alapján a Kúriára szállt át, ahol az egyik tanács foglalkozott állandóan a szabadalmi ügyekkel, műegyetemi tanár ülnökök részvételével. Ebben az időben ismét napirendre került a szabadalmi törvény teljes reformja - erre vonatkozóan 1928-ban tervezet is készül -, az elkövetkező években kihirdetett jogszabályok azonban továbbra is csak részleges módosítást és kiegészítést hajtanak végre. Az 1929. évi XVIII. te. a Párizsi Uniós Egyezmény 1925-ben Hágában aláírt szövegét hirdette ki és ennek alapján az 1932. évi XVII. te. bevezette szabadalmi jogunkba a kényszerengedély jogintézményét. A törvényjavaslat indokolása rámutat arra, hogy a kényszerengedély intézménye a hazai ipar szempontjából kívánatos, mivel lehetővé teszi, hogy a hazai ipar foglalkozhasson olyan szabadalom kihasználásával, amelynek külföldi tulajdonosa a belföldi szükségletet nem a belföldi ipar foglalkoztatásával elégíti ki. A gyakorlati tapasztalatok tanulsága szerint a későbbiekben kényszerengedély adására csak ritkán került sor, az intézmény azonban betöltötte rendeltetését azzal, hogy alkalmazásának lehetősége fennállt és ezzel is a szabadalom hasznosítására ösztönözte a szabadalomtulajdonosokat. 16
