Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
± lyeket egy bizottságnak kellett elbírálnia. Ha a bizottság az ötletet elfogadta, akkor azt helyszínen kellett jutalmazni. Az ötletnapok díjazását, költségeit a béralapból lehetett fedezni. Az ötletek díjazása 50 Ft-tól 500 Ft-ig terjedt. E rendezvényeknek különösen nagy sikerük és jelentőségük volt az építőipari, bányászati és mezőgazdasági üzemek területén, mert ezeknél a munkahelyek szétszórtsága miatt a dolgozókat nemigen lehetett egyébként összehozni. A megadott szempontok szerint csak azokat az ötleteket lehetett díjazni, amelyek valamilyen módon elősegítették a feladattervi problémák megvalósulását. Ha az ötletet adó a megoldás módját is megadta, akkor azt a helyszínen jegyzőkönyvbe vették, ötletét jutalmazták és újításként bevezették az újítási naplóba is. Amennyiben a javaslat csak egy gondolatot vetett fel, amely elősegítette az ismertetett probléma későbbi megodását, jutalmat adtak. Sokszor felkérték a javaslattevőt, hogy dolgozza ki ötletét, s akkor azt újításként fogják kezelni. Ha a javaslattevő nem tudta ötletét kidolgozni, illetve írásbeli javaslatát elkészíteni, akkor hivatalból próbálták azt kidolgoztatni. Ha pedig más dolgozó adott a felvetett ötlet megoldásával kapcsolatban javaslatot, azt tekintették újítónak. 1951-ben a dolgozók 296 ezer újítási javaslatot nyújtottak be, több mint 100 ezerrel többet, mint az előző évben, az utókalkulált gazdasági eredmény az előző évi 264 millió 800 ezer forinttal szemben 642 millió forintra növekedett. Az újítóknak 44 millió 500 ezer forintot fizettek ki, 20 millióval többet, mint az előző évben. Az újítómozgalom eredményeinek növekedése, az új követelmények szükségessé tették az 1950-ben kiadott újítási rendelet helyett újabb rendelet kiadását. 1951. II. 27-én került kiadásra az újítási ügyek intézésének egység szabályozásáról szóló 56/1951 (II. 27.) M. T. sz. rendelet. 1. rész. Az újítási ügyek intézésének egységes szabályozásáról szőlő 5611951. (il. 27.) M. T. számit rendelei Üjííómnzgal:!'.unk, amely szocialista gazdasági rendszerünk építésének egyik legfontosabb tényezője, állandó fejlődést mutat. Ez a fejlődés részlten a benyújtott javaslatok számának emelkedésében, részben pedig az újítások gazdasági eredményeinek növekedésében mutatkozik meg. Kétségtelen, hogy a mozgalom fejlődése vsak akkor ölthet meg nagyobb arányokat, ha olyan jogszabályi alátámasztást kap. amely a fejlődés figyelembevételével, a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával rendezi az újításokkal kancsoiatos kérdéseket, ii Ez a rendelet alapvető változást hozott az újítások fogalmi körénél. Különbséget tett műszaki tökéletesítés, termelésésszerűsítés és ügyviteli ésszerűsítés között. A műszaki tökéletesítést határozta meg legértékesebb javaslatként, mert ezzel vált lehetővé valamely termelési eszköz, termék vagy termelési eljárás előnyös műszaki megváltoztatása, lehetővé vált új termelési eszköz, termelési eljárás bevezetése. 125
