Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
töltöttek be, csupán a Meghatalmazott Képviselők Konferenciájának volt bizonyos szűkkörű döntési joga, de ez sem érintette a svájci kormány felügyeleti jogkörét. 1960-ban a BIRPI székhelyét Bernből Genfbe helyezték át. Ebben az időben már egyre erősebbé vált az unió tagállamainak az a törekvése, hogy nagyobb beleszólást kapjanak az ügyek intézésébe és ellenőrzésébe. E törekvések eredményeként a képviselői konferencia 1964-ben felállította a Párizsi Unió Végrehajtó Bizottságát. A Végrehajtó Bizottságnak kezdetben 18, majd 20 tagja volt. A Párizsi Uniónak azok a tagállamai, amelyek nem voltak tagjai a bizottságnak, annak ülésein megfigyelőként részt vehettek. A Végrehajtó Bizottság főként a következő funkciókat látta el : útmutatásokat adott az igazgató számára a képviselői konferencia következő napirendjét illetően, valamint a 3 éves költségvetésre vonatkozóan és annak keretei között jóváhagyta az igazgató által előkészített éves költségvetést és programot. Hamarosan szükségessé vált az Unióközi Koordinációs Bizottság létrehozatala is, amelynek feladatául tűzték ki a Berni Unió Állandó Bizottsága és a Párizsi Unió Végrehajtó Bizottsága munkájának koordinálását. Az Unióközi Koordináló Bizottság a Párizsi Unió Végrehajtó Bizottságának tagjaiból állt és azokhoz hasonlóan lényegében csak tanácsadó, ajánló szerepe volt. Tanácsokat adott pl. a különböző igazgatási, pénzügyi és személyzeti kérdésekben a svájci kormánynak, mint a BIRPI felügyeleti hatóságának. (Vö : Dr. Árpád Bogsch : BIRPI and its program, BIRPI Lecture Course, Geneva, 1965). E vezető szervek munkájában hazánk képviselői folyamatosan részt vettek. E szervek mellett létezett még az ún. Lisszaboni Tanács. Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958-ban kötött Lisszaboni Megállapodás ugyanis a megállapodás végrehajtása céljából a BIRPI mellett egy tanácsot hozott létre, amely a külön unióban részes országok képviselőiből állt. A tanács legfontosabb funkciói voltak, hogy módosíthatta az eredetmegjelölések lajstromozásáért fizetett díjat, megvizsgálta az évi jelentést és a költségvetést, munkabizottságokat állíthatott fel a különböző kérdések tanulmányozására. A 60-as évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a vázolt szervezeti formák a modern nemzetközi iparjogvédelmi együttműködésnek már nem felelnek meg, ezért szükségessé vált az adminisztratív rendelkezések refoimját előkészítő szakértői értekezletek összehívása. Ezekben a munkabizottságokban a szocialista országok közül kezdetben Csehszlovákia, majd később Magyarország is részt vett. Az értekezletek hosszas előkészítő munkák alapján kidolgozták egy új nemzetközi szervezet létrehozásának tervét. E tervezet - valamint szerzői tanúsítvány elismerésével kapcsolatban kidolgozott anyag - képezték lényegében az 1967. évi Stockholmi Diplomáciai Konferencia előkészítő anyagát. (Vö: Dr. Pusztai Gyula: Tervezet a Szellemi Tulajdon Világszervezetének létrehozására, Szabadalmi Közlöny 1964. évi 12. szám és Az iparjogvédelmi uniók átalakítása és a szellemi tulajdon nemzetközi szervezetének létrehozása, Szabadalmi Közlöny 1965. évi 10. szám). Ezekben az években gazdasági és ennek nyomán iparjogvédelmi nemzetközi kapcsolataink jelentős mértékben kiszélesedtek. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az 50-es évek végén és a 60-as évek elején a találmányok külföldi hasznosítása és a külföldi találmányok megszerzése is új, a műszaki fejlesztés érdekeit jobban szem előtt tartó szabályozást nyert (vö: 38/1958 (Kk. É. 23) Kk. M. sz. utasítás a találmányok külföldi hasznosításáról és a 14/1961 (Kk, É 12) Kk. M. sz. utasítás a külföldi találmányok megszerzéséről). Az ebben az időszakban megélénkült nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatok egyik jele volt a BIRPI és a magyar hatóságok által 1966 októberében Budapesten rendezett 113
