Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
együttműködésüket a műszaki eiedmények átadása terén is a különböző fejlettségi szinten álló népgazdaságok minél gyorsabb fejlesztése céljából. Ez azért is szükségessé vált, mivel a hidegháború éveiben a tőkés országokkal fennálló iparjogvédelmi kapcsolatok jelentős mértékben háttérbe szorultak. Ezért már a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulása évében, az 1949. évi szófiai ülésen elvi határozatot hoztak, amelynek legfontosabb rendelkezése szerint „a licenciák ingyenesen adandók át, a dokumentációk elkészítésével kapcsolatos tényleges kiadások azonban megtérítendők”. A határozat alapján a kétoldalú tudományos-műszaki vegyes bizottságok bonyolították le a tudományos és műszaki eredmények ingyenes cseréjét. A feltalálók díjazásáról pedig az átadó ország találmányi hivatala gondoskodott az átadott megoldás jelentőségéhez mért egyszeri díjazás folyósításával. A találmányok külföldi hasznosításának, és az ez után járó találmányi díjnak a kérdését a 11.950/1958. Korm. sz. rendelet és az ezt követő jogszabályok lényegében az említett elvek figyelembevételével szabályozták. Az állami külkereskedelmi monopólium biztosítása megkövetelte, hogy a találmányok tőkés viszonylatban történő értékesítését is jogilag rendezzék. Ez a 4199/1949 (VIII. 13.) Korm. sz. rendelet és a találmányok bel- és külföldi értékesítésének szabályozásáról szóló 469/24/1950. NT. sz. határozat kiadásával történt meg. A külföldi szabadalmi oltalom megszerzésénél eljáró állami szervek feladatait később újra szabályozta a 2047/15/1953. MT. sz. határozat. E jogszabályok alapján a Találmányokat Értékesítő Vállalat kizárólagos joga volt a magyar tulajdonban lévő bel- és külföldi ipari tulajdonjogok és gyártási eljárások külföldön való értékesítése; a külföldi tulajdonban lévő ipari tulajdonjogok és gyártási eljárások közületi szervek részére való megvásárlása és a közületi vállalatok szabadalmi ügyvivői teendőinek ellátása. A vállalat gondoskodott a magyar szabadalmi jogok külföldön való megvédéséről is (bitorlások megakadályozása, devizabevételek ellenőrzése stb.). Uniós tagságunk formális fennállása mellett intézményes uniós kapcsolatok (értekezletek, kongresszusok stb.) gyakorlatilag az egész időszakban nem léteztek, a külföldi bejelentések, illetve külföldön benyújtott magyar bejelentések csak elenyésző számban voltak. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy még az unióból való kilépésünk gondolata is felmerült, amit azonban alaposabb megfontolás után elvetettek. 5. 1958-ban a Párizsi Uniós Egyezmény felülvizsgálatára diplomáciai konferenciát hívtak össze Lisszabonban. A konferencián 40 szerződő állam küldöttsége vett részt, ezenkívül 11 állam - közöttük a Szovjetunió is - és számos nemzetközi szervezet megfigyelőkkel képviseltette magát. A diplomáciai konferencia munkájának eredményeként létrejött lisszaboni szöveget a Magyar Népköztársaság képviselője is aláírta. A lisszaboni szöveg számos fontos kérdésben (az elsőbbség alapjául szolgáló első bejelentés, a többes elsőbbség, és kényszer- engedély előfeltételei, az ún. közvetett oltalom, a védjegyfüggetlenség, a szolgáltatási védjegyek oltalma stb.) továbbfejleszti a korábbi szövegek rendelkezéseit, illetve új rendelkezéseket vezet be. Ugyancsak új szövegét fogadták el az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására vonatkozó 1891. évi Madridi Megállapo109
