Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
elásnak és 8 uniós állam között külön egyezmény jött létre, az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1891. évi Madridi Megállapodással a Lisszaboni Diplomáciai Konferencia nem foglalkozott, mivel azt 1957-ben Nizzában már felülvizsgálták és ezzel egyidőben létrehozták a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodást is. A KGST-tagországok iparjogvédelmi együttműködése is új lendületet vett 1959-től kezdve, amikor a KGST Végrehajtó Bizottságának ajánlásai alapján a találmányi hivatalok küldöttségei Berlinben tanácskozást tartottak. A résztvevők leszögezték, hogy a szocialista országok között minőségileg új kapcsolatok fejlődtek ki, amelyeknek jellemzője a testvéri együttműködés és az őszinte kölcsönös támogatás. Megállapították, hogy az együttműködésben különösen nagy a jelentősége a felfedezések, a találmányok és újítási javaslatok kölcsönös cseréjének és a műszaki alkotások kölcsönös jogi oltalmának. A tanácskozás javasolta, hogy a résztvevő országok végezzenek összehasonlító tanulmányokat az iparjogvédelmi jogszabályokban előforduló jogi fogalmak meghatározása, tökéletesítése és közelítése érdekében. A munka gyarkolati lebonyolítására három munkacsoportot hoztak létre; az első csoportot a találmányi és újítási jogszabályok fogadalmainak egységesítésére, továbbá a találmányok újdonságvizsgálati módszereinek tökéletesítésére, a második coportot a védjegyek és ipari minta jogszabályok fogalmainak egységesítésére, a harmadik csoportot pedig az egységes szabadalmi osztályozás előkészítésére. Az első csoport titkárságát a Szovjetunió Felfedezésügyi és Találmányi Állandó Bizottságánál, a második csoport titkárságát a Csehszlovák Szabadalmi Hivatalnál, míg a harmadik csoport titkárságát a Német Demokratikus Köztársaság Szabadalmi Hivatalánál szervezték meg. Hamarosan létrehozták a negyedik munkacsoportot is, amelynek feladata volt, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amelyek a KGST-tagállamoknak a nemzetközi iparjogvédelmi szervekben történő részvételével kapcsolatosak. E munkacsoport titkárságát a Magyar Népköztársaság Találmányi Hivatala mellett szervezték meg. (Vö. : Dr. Pusztai Gyula: A KGST-országok közötti együttműködés egyes iparjogvédelmi kérdésekben, Szabadalmi Közlöny 1965. évi 4. szám.) Az I. számú Titkárság hatáskörébe tartozó újítási és találmányi kérdésekben számos közös ajánlás született, a különböző üléseken (pl. 1963-ban Moszkvában és Budapesten, 1964-ben Prágában és Moszkvában, 1965-ben Berlinben és Varsóban, 1966-ban Kijevben, 1968-ban Bukarestben stb.). Megállapodás jött létre a felfedezések és a találmányok fogalmára vonatkozóan, és az újdonság és haladás ismérvének tartalma tekintetében. Megegyeztek a résztvevők abban, hogy nem engedélyezhető sem szerzői tanúsítvány, sem szabadalom pusztán tudományos elvekre, a gazdaságszervezési, tervezési, számviteli és hitelrendszerekre, neveléssel és oktatással kapcsolatos rendszerekre, módszerekre sem. Hasonló álláspont született a pro- filaktikai, diagnosztikai, emberek és állatok gyógyításával kapcsolatos eljárások tekintetében. Nem történt viszont még megegyezés a vegyi úton előállítható termékek, valamint az atommag hasításával keletkezett anyagok és az atomenergia felhasználásával és kitermelésével kapcsolatos műszaki megoldások szabadalmaztatásával kapcsolatban. Több vonatkozásban született közös megállapodás a találmányi jog alanyai, a szaba110
