Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

Előszó

X

mélyes érintkezés közben sok kiváló iparoshoz közelebb jutottam, s a jellemrajzok megírásánál a személyes tapasztalatok voltak az irányadók, de belejátszott itt-ott a rokon- szenv és nagyrabecsülés is. Sok a dicséret, a mi itt-ott előfordul, de hiszen csak is oly férfiak kerülhettek e könyvbe, kik a föltétien dicséretet és elismerést megérdemlik. S annál kimagaslóbb valamely úttörőnek az érdeme, ha az az ipar közérdekei iránt lelkesülő és elfogulatlan férfiak tiszteletét, rokonszenvét és nagyrabecsülését képes volt magának biztosítani. Véges emberi elmével tökéleteset nyújtani nem lehet s ha e rovatban is mutatkoznak hézagok, mentségemül csak az elvállalt föladat nagyságára, a leküzdendő akadályok sokaságára utalhatok. Tekintettel kellett lenni a nagy- és kisiparra, a fővárosra és a vidékre, sőt az erdélyi részekre is. Sok fölvételre kiszemelt iparos nem értette meg a mű ten- dencziáját s a mai világban, midőn az érdemek olcsó jutalmazására oly sok a vállalkozó, nem is lehetett bárkinek e műbe való besorozását forszírozni. A régi gárdával szemben kegyeletes kötelességeink voltak; a mai nemzedék kiválóbb úttörői, még mindig nem késtek el e műbe való beosztástól.

De bármennyi hiányos adat, bármily nagy hézag mutatkoznék is, ezeket kellő tapintattal és jóakarattal mind ki lehet pótolni. Sőt e pótlás érdekében volt éppen szükséges e műnek mielőbbi közreadása, mert maga e kötet legjobban fogja az érdekelt körökkel czélját és tendencziáját megismertethetni s a mire ismételt sürgetés és untalan utánjárás nem volt képes, azt talán ki fogja eszközölni e műnek az illetők által való közelebbi megismerése.

Nem lehet czélunk az ipart, mint közgazdasági tényezőt izolálni, sőt hivatásunk már a fiatal iparosf nemzedéket hozzá szoktatni, hogy az ipar fejlesztésével szoros kapcsolatban állanak a kereskedelem és forgalom eszközei. Ezért kellett harmadsorban különös súlyt