Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
I. csoport - Élelmi és élvezeti szerek ipara
35 dég.“ És midőn a vihar beállott és semmi remény sem maradt, hogy a városból valaki jöjjön. Palugyay összegyűjtötte a Vasforrás környékének összes szegényeit, földiszitette az asztalt, mintha csakugyan az ország nagyjai jelentkeztek volna, oda ültette a szegényeket és elfogyasztatta velők a lukullusi ebédet : ő pedig felejthetlen nejével és boldogult anyjával együtt kiszolgálta személyesen az .Isten vendégeit.“ E nemes tett tudomására jutván a magyar főnemességnek, ezentúl még gyakrabban és számosabban jöttek a Vasforráshoz és pártfogásukkal tulhalmozták a nemeslelkü Palugyait. Ez időtől kezdve Palugyay fokról-fokra gyorsan emelkedett. 1848- ban átvette a pozsonyi Zöldfához czimzett világhirü szálloda restaurati óját. E vállalatra nem is akadt alkalmasabb ember: mert a magyar főurak a Zöldfának akkori tulajdonosa előtt oda nyilatkoztak. hogy csak azon feltétel alatt lesznek járatosak a Zöldfába, ha a derék, becsületes és ügyes Palugyay kapja meg a restauratiót* Ez meg is történt : és most látjuk Palugyayt napról-napra emelkedni. Hisz oly gyorsan és oly nagy mérvben emelkedett, hogy nem csak a közeli Bécsből. hanem a világ minden részéből jöttek az átutazó vendégek élvezni Palugyay kitűnő konyháját. Becsben és sok más nagy városban még most is általán elterjedt hire van a Zöldfának. Bámulatos is volt, hogy a hires vendéglős mily kitünően és aránylag mily olcsó áron szolgálta ki vendégeit. Dicsőségesen uralkodó fejedelmünk és az uralkodóház sok tagja, nem egyszer szállottak a Zöldfába és mindannyiszor legmagasabb tetszésüket érdemelte ki a derék Palugyay. De bármennyire emelkedett is Palugyay, ő mindig egyformán igénytelen, egyszerű, szerény és előzékeny maradt. Az ő figyelmét mi sem kerülte ki. Nem jött vendég a Zöldfába, kit Palugyay ki nem szolgált volna és ez előzékenysége nagy hasznára volt. Mint emberbarát és jó hazafi, szintén mindig híven teljesítette kötelességét. A Zöldfában évről-évre naponkint déli pont 12 órakor a boldogult Palugyay 12 szegény diáknak személyesen és minden díj nélkül szolgáltatta ki az ételeket, mely nemes nagylelkűséget a boldogultnak Ferencz. József és Károly nevű fiai most is bőkezűséggel gyakorolják. Az 1848/49. évi válságos időben hazánk sok üldözöttjét segítette és oly áldozatokat hozott, melyek hamarjában egy embertől ki nem telnek. A muszkák 1849- ben megszállván Pozsonyt, tűzifa hiányában el akarták puszti3*
