Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai

279

350 jelentékeny kiállítót szerzett, az 1879-iki székesfehérvári kiállítás alkalmával, melyre a fővárosból 500 kiállítót toborzott össze, minden tekintetben bebizonyította, sőt valamennyi érdeklett elismerését elnyerte, hogy kedves hazánk érdekei és érdemeinek emelésére kitűnő szolgálatokat tett.

Áldásteljes működéséért 0 Felsége az uralkodó legmagasabb figyelmét magára vonta, a mennyiben dr. Szabóky Adolf, mint tanár, a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. Továbbá az ipari közélet terén való kiváló tevékenységének elismeréséül a bécsi kiállítás alkalmából ő felsége őt a III. osztályú vaskorona lovagrendjével díszítette föl.

Minő tekintély volt dr. Szabóky honpolgárai között, kitűnik abból is. hogy a fővárosi testületek és egyletek részéről mily számos kitüntetésben részesült. Budapest főváros közigazgatási biz. tagja, mintegy húsz jótékonyczélu és közmüködési egyletnek tiszteletbeli tagja, a budapesti kereskedelmi és iparkamara levelező tagja és az országos magyar iparegyesületnek pedig alelnöke volt.

Lehetetlen rendkívül hasznos működésének, mely sokféle és mindig hasznos irányban ágazott, teljes képét adni. Életrajzi vázlataiból kiemeljük még a következő jelentékenyebb momentumokat. Mint polgár Szegeden és Kecskeméten, 1848-ban a nemzetőrök soraiban teljesítette kötelességét. Az orsz. m. iparegyesület által kezdeményezett, esti tanítással egybekötött ipariskolákat ingyen igazgatta, a mely iskolák az ő vezetése alatt 21 osztályt foglaltak magukban, 7 fővárosi kerületben mintegy 1300 iparostanulóval.

Irodalmi működése jellemzésére, mint közérdekű adatokat fölemlítjük továbbá, hogy a kecskeméti, bécsi és szegedi kiállításokról érdekes ipartörténeti adatokat állított össze és adott ki ; kiadta továbbá a budapesti ipari czimtárt, az országos gyári czimtárt és előmunkálatokat tett az ipari műszótár szerkesztésére nézve. A szabad- ságharcz után tevékenyen részt vett a jó és olcsó könyvkiadó-társulat megalapításában, mely most „Szt-ístván-társulat“ nevet visel. E társulatnak hat éven át volt titkára és titkári tiszteletdijáról a társulat javára mindig lemondott. Ekkor adta ki „ABC“ olvasó könyvét, mely 50,000 példányban kelt el. Ezt is ingyen engedte át a társulatnak.

Élete tehát örökös tevékenység a közjó érdekében, önzetlen odaadással, kitartó, fáradhatatlan buzgósággal.

Ritka tüneménynek mondható, hogy egy áldozár, ki mint hit-