Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai
280 tudor és az igazi keresztény vallás terjesztője, e szent hivatásának minden mozzanatában úgy szóval, mint írásban oly kitűnő módon megfelelvén, más szellemi és anyagi irányban oly nagy érdemeket szerzett volna magának, mint dr. Szabóky Adolf; s vajmi ritkán hatott a tudomány embere hallgatóinak környezetére oly ellen- állhatlan hatással s erővel nemcsak a szellemre egyedül, hanem az ember szivére és lelkületére is oly tanulságos és magasztos erély- lyel, mint ő ; aki mély és alapos ismereteinél fogva, folyton fáradhatatlan és önzéstelen tevékenységével a társadalom minden rétegében. sőt mindenütt, a hol megjelent és működött : áldást, világosságot és igazságot terjesztett. Buzgó tevékenységét a kérlelhetlen halál szakította félbe, mely 1880. július havában kiragadta áldásos munkássága köréből. Azon lelki és erkölcsi gyümölcsöket, melyeket igazi vallásosságból eredő emberszeretete termett, az iparosoknak juttatta.......... Azon ismereteket és tapasztalatokat, melyek benne fáradalmas tanítói pályáján érlelődtek, az iparnak ajándékozta..........Ennek áldozta munkaerejének, nyugalomra és üdülésre rendelt idejének minden megtakarítható morzsáját, életének jobb felét és legnemesebb hazafiul érzelmeit. És miért? Ha mint az egyház szolgája úgy cselekedett mindenkor, hogy utánzandó például állhat a világ előtt: — ha mint tanár buzgósággal és kedvvel járt el hivatásában : — ha mint a szerencsétlenek vigasztalója és segítője mindenkor az elsők sorában állott ott. a hol tenni kellett : — ha mint hazafi önzetlen odaadással szolgálta a nemzet ügyét : mindez hivatásához és kötelességéhez tartozott, és mindezekért megtalálhatta a jutalmat az érdekeltek vagy a nemzet elismerésében, és a mi még szebb és emberhez még méltóbb, megtalálhatta azt a jutalmat, melyet az öntudat megnyugvása ad. azon tudatot, hogy hivatását és kötelességét t élj e sité. De a mit az iparért és az iparosokért tett. azt az emberi kötelesség mértékén felül cselekedte. ... És mi jutalmat várhatott ezért : mily elégtétellel kecsegtethette magát, mily elismerésre számolhatott. mily öntudatbeli megnyugvást nyerhetett ezért ? Hiszen az évek során át tartó küzdelmekben, midőn a hazai ipar még nyilván, a nemzet mostoha gyermeke vala, s midőn az ipar emelésére irányzott törekvések lépten-nyomon a közöny, a
