Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai
264 De e huszonhárom év alatt minden gondolata hazája felvirágoztatásának s nemzete jólléte emelésének volt szentelve s tevékenysége oly sokoldalú s oly rendkívüli mértékű volt, melyhez hasonlót államférfiaink egyike se tud fölmutatni. Első tette egy szó volt, a pozson}i rendek körében, kik latinul hozták a törvényt s folytatták részben tanácskozásaikat is, és németül társalogtak; egy magyar szó a magyar nyelv s nemzeti és tudományos művelődés érdekében ; de nem üres szó. mely másokat biztasson, hogy tegyenek valamit, hanem egy nagy tett váratlan s annál gyujtóbb kinyilatkoztatása, — megdöbbentő a múlt mulasztásaira vetett fénynyel. lelkesítő a szebb jövőre ; egy szikra, mely a hamu és parázs alá temetett, de gyúlékony anyagba esve, hirtelen robbanást idézett elő, de úgy, hogy állandó tüzet gyújtott általa. Ez első szó, ez első tett. az akadémia megalapítása, életének mindvégig legnagyobb ténye maradt abban az értelemben, hogy lelke egész gondolatát s összes irányát ez fejezte ki: azt a vezéreszmét, melyet mindvégig, minden tettében maga előtt tartott : anyagi eszközök által szellemi haladást s ezzel a nemzet emelkedését és erősbülését idézni elő. Ez első szava és tette volt egész életének programmja. közpályájának kinyomata. Gróf Széchenyi István pályája elejétől végig oly összhangzatos, oly következetes, annyira magán viseli minden részletében a terv- szerűség s egy magával teljesen tisztában levő szellem nyomait ; az egymásután, melyet ő az általa fölvetett vagy fölkarolt eszmék valósításában követett; a szellemi és anyagi érdekek annyi különböző. egymást kiegészítő és föltételező ágazataiban való folytonos és fokozatos, fejlesztő munkássága ; az eszmék és a tett emberének, a kezdeményezőnek és a végrehajtónak ritka egyesülése benne ; a tapintat és erély, az eszély és a szívósság azon csodás párosulása, melylyel semmit nem kezdett, nem épen a kellő időben, de aztán semmit sem is hagyott abba végrehajtattam a mit megkezdett; mindez igazolja azt az ítéletet, melyet honfitársai s az utána jövő nemzedék egyhangúlag ejtettek felőle, hogy történelmünkben nem volt még ember, ki magasabb czélt s nagyobb föladatot öntudatosab- ban tűzött volna maga elébe s választott pályáján és kitűzött iránya felé egyenesebben, következetesebben és lankadatlanabbul haladt volna, mint gróf Széchenyi István. A mint az akadémia megalapitá&ával a tettek terére lépett,
