Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai

GHÓF SZÉCHENYI ISTVÁN.

Búd apest fővárosában a Ferencz-József téren, az akadémia előtt áll Gróf Széchenyi István szobra. E szoborral, mely nehány év előtt lepleztetett le. nem háláját leróni, csak annak látható és maradandó kifejezést adni kivánt a nemzet a -legnagyobb magyar" iránt, ki nemzeti becse, közmivelődése s anyagi érdekei előmozdi- tására annyit tett. mint talán senki előtte s utána.

Gróf Széchenyi István élete hatvankilencz évre terjedt; közpályája s tevékenysége csak huszonhárom évet, a század második negyedét töltötte be. 1825-ben lépett föl a pozsonyi országgyűlésen, s nyilvános élete tulajdonképen bezáródott az 1848-ki év szeptemberében, — mikor a haza sorsán kétségbeesett elméje homályba borult, szive megtört. Élete még tizenkét évig tartott azután ; s lelki egyensúlyát visszanyerve, ismét a haza gondja s jövője iránti aggodalom foglalkoztatá s adott szellemének uj rugalmasságot. Utolsó, nagy irodalmi műve (.Ein Blick") e korszakra esett. De ő a kórházból a tevékenység nyilt terére nem léphetett ki, nem is vágyott vissza többé. S igy tevékenységét, nagyban és egészben csak ama huszonhárom esztendőre mondhatjuk szorítva, mely 25-diki föl- és 1848-diki lelépése közt folyt le.