Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
V. csoport - @Műipar
180 a cliinai dsungárságba behatolván, a Shi chinai tartomány egyik völgyében, Tsugutsang Mandzsor várostól éjszak-keletre azon örömben részesültem, hogy egy átlátszó porczellán márgaagyag-réteget láthattam. Brogniard Sándorral, a sèvresi igazgatóval és Julien Sanislóval, a porczellángyártásra vonatkozó chinai müvek fordítójával való régi barátságom folytán éreztem az ön készítményei iránt általánosan elismert érdekeltség fontosságát; a fenséges kidolgozás, az alakok gyöngéd karcsúsága, s az utánzott régi festészet színezése és Ízlése tekintetében én sohasem láttam valami hasonlóbban tökéletest, mint azt, mit ön saját herendi nagy intézetében állit elő. Findzsák. tányérok és díszedények hálószerű átlyuggatása, mindez egyformán megcsalja a szemet, s hálaérzetem szintolv benső, mint ama nagyrabecsülés, mely az aesthetikai ipari tevékenység nemes és szerencsés előmozdítóját nagy mérvben megilleti. Humboldt Sándor. Falke Jakab, a műtörténet terén elismert szaktekintély és mü- biráló, a „Wiener Zeitung“ 1868. január 3-ki számában ezeket irta: „Fischer Mór úgyszólván az egész világgal daczolva óvta meg Parisban a maga álláspontját és ezt helyesen tette. Neki specialitása van. még pedig igen szerencsés. Köztudomású, hogy ő mint utánzó ritkitja párját és még a chinaiakat is fölülmúlja saját régi porczel- 1 árijaik utánzásában. De az ő saját modora nem kevésbé érdemel elismerést. A porczellán ma az anyag és a díszítés tekintetében nem az, a mi régen volt. nem önmagában keresi művészetét, hanem abban, hogy lehetőleg fehér alapon minél tökéletesebb festést alkalmaz. Ezzel nem emelkedett a magas művészet fokára, hanem azt a kelle metleii simaságot nyerte, melyet a „pocallainnak“ neveznek. Ezzel ellentétben helyezkedve Fischer a sürü porczellánnál és a tisztán decorativ diszitésnél marad és összes készítményei a chinai vagy rococo-porczellán kellemes benyomását teszik. Fischernek továbbá az a szeszélye, hogy technikailag kifogástalan tárgyakat állit elő csupán, sőt keresi a nehézségeket, hogy azok legyőzésével megmutassa a maga művészetét. E tekintetben megalapította a „F i s c li e r-f é 1 e genre“-t, az edényeket, melyek kettős falazattal bírnak, oly formán, hogy az egyik át van törve. Párisban kiállított nagy vázái valóságos remekei voltak az ilyen technikának. De kisebb művei is a kifogástalan tökély mintái voltak, mig pl. a sèvresi császári gyár művei hihetetlen technikai hanyagságnak voltak a mutatványai.“
