Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
V. csoport - @Műipar
181 A bécsi világkiállítás alkalmából Falke a „Wiener Abendpost“ 1873. augusztus 23-ki számában igy nyilatkozott: „Fischer Mór nem szorítkozott egy-egy hires gyár készítményeinek vagy egy bizonyos porczellánfajnak utánzására: utánzott mindent, a mi hires és jó volt: a pâte-tendre sèvres-it. kemény meissenit, bécsit és berlinit, chinait és japánit. Ezek hü utánzásánál pedig nemcsak a szint, formát és festést, de a sajátszerü állagot is kellett utánoznia, mely a szakértőnél döntő befolyással bir. És mindezen irányokban nincs olyan nehézség, nincs olyan kérdés, melyet a herendi gyár meg ne oldott volna. Fischer megmaradt azon az állásponton, hogy a régi porczellánt felelevenítse, annak modernizálására nem gondolt. Ezt az álláspontot nem ajánlanék ugyan mint absolute helyeset; de a dolog máskép áll, ha egy gyár specialitásáról van szó. Akkor a gyár jól teszi, ha ragaszkodik hozzá, úgy a hogy Wedgewood az idők változásai közepette megmarad Wedgewoodnak, de Fischer ur mást is tesz. 0 elmélkedett a maga művészetéről, egy modern Palissy ő. Szenvedélye az. hogy technikai problémákat vet föl és megoldja azokat; mindenik újabb kiállításon uj talányokat állít elénk, melyek a műértőt gondolkodóba ejtik. Az ily megoldások nem bírnak mindig rögtön nyilvánuló művészeti jelentőséggel, de az iparnak uj, olykor nagy sikerű utakat nyitnak meg, a mint hegy az egész modern kőedény-ipar Palissy vállain nyugszik.“ A bécsi világkiállítás óta a gyár anyagi helyzete mind rosszabbra fordult, mig végül beállott a válság és Fischer Mór fiai végre kivi- hették azt a tervüket, hogy a gyárat átveszik atyjuktól és tisztán kereskedelmi alapra helyezik. Csakhogy csekély eszközökkel rendelkezvén, a gyár gyors hanyatlásnak indult. — Éveken át folytatták az alkudozásokat a kormánynyal az iránt, hogy a gyár átalakittassék részvénytársulattá, mig végül kénytelenek voltak a gyárat potom 40,000 írtért átengedni a koimánynak, mely azt részvénytársulattá alakította át. A Fischer név letűnt a czégről és teljesen kiszorult a gyárból. Fischer Mór Tatára vonult vissza és ott új porczellángyárat akart alapítani, hogy tovább haladjon a dicső pályán, melyen egy emberéleten át annyit fáradott a magyar porczellán-ipar érdekében, és melyen oly fényes sikereket aratott. Pe négy év múltán 1880-ban a halál elragadta. A magyar ipar történetének azon fényes ejizódja, melyet a
