Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
V. csoport - @Műipar
177 a szorgalmat és értelmes vállalkozási szellemet, buzdítani kezdte nagyobb szabású kisérletekre. .Üveghutám bérlői“, mondá neki, „csak idomtalan zöld üvegeket, papirgyáramban mind csak durva papirt gyártanak s nem kívánnak előre haladni. Legyen ön jobb ezeknél.“ Fischer Mórra hatottak e szavak : eltökélte magában, hogy átveszi és magasabb fokra emeli a Stiengl-féle gyárat. Bizott a maga tőkéjében és remélte, hogy Stiengl-nek és akkor felnőtt fiainak, Leónak és Dezsőnek segélyével czélt fog érni. Nem riasztotta vissza, hogy az olcsó és kényelmes szállítási eszközök hiányoztak, hogy a magyar ipart csirájában elfojtani iparkodó Metternich-féle kormány közegei részéről támogatást nem remélhetett, de még csak jó akaratot sem. hogy a gyár félre esett minden kényelmes közlekedéstől, hogy a bakonyi zsiványok nem egyszer sarczolták meg a gyárat, hogy az osztrák, nevezetesen a csehországi készítményeket vámmentesen hozhatták be. míg az innen kiküldöttek nagy vámdíjak alá estek. Három évig folytatta a küzdelmet; birkózott az óriási nehézségek ellen, rááldozta a gyárra majdnem egész vagyonát és a tönk szélére jutott. Ekkor egy szerencsés gondolata támadt. A régi antik stylt kezdé utánozni. Pártfogója, gróf Eszterházy Károly, adott neki mintául chinai porczellánt. és sok szép példányt a .vieux Sèvres “-bői és a .vieux Saxe “-bői. Egyes előkelő családok, az Eszterházyak, Batthyányiak, Károlyiak, Pálffyak, Zichyek, kik rokonszenvvel kísérték a gyár erőfeszítéseit, segíteni óhajtottak a gyáron és kiegészítés végett hiányos vagy megcsonkult régi porczellánedényeiket oda küldték. Nehéz feladat volt ez, melyre még a legrégibb és leghíresebb gyárak sem mertek vállalkozni. De Fischer Mór páratlan kitartással küzdött és próbálgatott és meg is oldotta a nehéz feladatot. Hogy milyen sikerrel, azt alább fogjuk látni. Nemsokára a birodalom legelső esaládai: az Eszterházyak. Lobkoviczok. Liechtensteinek. Kinskvek. továbbá a követségek tettek a herendi gyárosnál megrendeléseket. Ez folyvást buzditá őt, úgy hogy utóbb nemcsak az anyag tökéletességében, hanem az utánozhatlan- nak tartott festések élénk színeiben is annyira elérte a khinai mintát, hogy nemsokára az innen került utánzatot alig lehetett megkülönböztetni az eredetitől. E porczellánok festései úgy szólván plasztikusok, A magyar ipar úttörői. 12
