Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar

166

olvasmányok által igyekezett hézagos ismereteit kipótolgatni s kevés idei múlva az ipar terén irodalmilag is kezdett föltűnni. Ezalatt azonban szomorúan kellett tapasztalnia, hogy apja üzlete napról- napra hanyatlik, mert az idd túlszárnyalta, mi miatt aztán apja vagyoni állása is nagyon alább csökkent. Az üzlet tehát naponta alább hanyatlott s hozzájárult még e bajhoz azon társadalmi ferdeség is. hogy házasságát, ezt a nagy életkérdést szellemi igényeihez képest nem oldhatta meg egyhamar. A félművelt nők is inkább mentek nőül egy-egy városi Írnokhoz, mint egy becsületes, józan, szorgalmas iparoshoz, innen származott aztán életének egy nagy tévedése, hogy t. i. több nagyralátó ifjú iparosok példájára egyszer jóbarátai unszolására kijelöltette magát eg}' városi hivatalra ; itt azonban szerencsére megbukott: szerencsére, mert ezáltal uj ösztönt nyert iparos pályája lelkiösmeretes folytatására.

Sokszor föltámadt lelkében az a fájó érzet, hogy hazája földjén a becsületes munka nem magasztos erény, s hogy társadalmi szokásainkhoz képest a nő. ki nejévé leend. nem válik be az úgynevezett úri körbe, a melynek sok külső előnyei vannak: s hogy majd gyermekei sem lesznek azon előnyök részesei, melyekért a gondos apa küzdeni szokott utódai számára. Ekkor, s ily érzemények között vette át apja üzletét azon szilárd elhatározással, hogy azt romjaiból nagygyá alkotandja. E küzdelmek között eldőlt élete legfőbb kérdése is. Megnősült: óhajtása szerinti művelt lelkit nőt nyert házastársul, a ki, mint gróf Csekonics egyik előkelő régi gazdatisztjének a leánya, kevés gyakorlati ismeretet hozott az egyszerű iparos házához, de annál több jóakaratot, szelídséget, gyöngédséget. Az itju iparos szegény ember volt. midőn apjának tetemes adóssággal terhelt vagyonát átvette. Neje több bútort mint pénzt hozott a házhoz, az ifjúnak minden belátását föl kellett használnia, hogy nejét bevezesse a házi munkásság szeretetébe. mit főként jó anyja vállalt magára.

Hogy Bakay a határozott józan munkásság terére lépett, két nemtőnek köszönheti : anyjának s feleségének, hozzájárulván ehez az idő fölismerése, mi aztán eléje tűzte föladatát. Gyára nagy munkástelep volt. telve sajátságos alakokkal, kipusztult mesterekkel, a régi ezéh-rendszer romjaival s az újkor gyermekeivel, több művelt iljuval s utczai csőcselékkel. Erős marokkal fogta a gyeplőt, atyailag támogatta a gyöngét, szigorral sújtotta a gonoszt. Házához szeszes ital nem került soha; korcsmába nem járt, éjjelre ki nem maradt;