Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar

167

gyárában, sőt még Íróasztalánál sem ült le soha. Mint mester örökké intett, példázott : és össze tudta tartani embereit, kik őt minden szigorúsága daczára is bálványozták. Mindig tanult, dolgozott ; jelszava : „az élet a munka, s a munka az élet!“

Mikor gyárát a tejlődés magas fokára és oly színvonalra emelte, hogy a külföldön is kevés hasonló berendezésű kötélgyár volt, akkor a tulajdonost ért különböző csapások folytán a gyárat részvénytársasággá kellett átalakitani. melynek rövid ideig Bakay volt az igazgatója. de nemsokára ez állást is odahagyta. És mikor ifjúkora ábrándképét maga előtt látta : a. gyárat, mely a fejlődés legmagasabb fokára emelkedett, akkor az már nem volt az övé. Az a sors jutott neki. mint hajdan Mózesnek. Nem juthatott az Ígéret földére és mások ültek örökébe. — Bakay megadással viselte e keserű sorsot is. Dolgozott, fáradt más téren s egy pillanatra sem hagyta el az ipar közügyéit. Különben is egyike volt a legelsőknek, kik a napi sajtó terén sorompóba léptek a hazai ipar érdekében. Iparosgyüléseken, szaktanácskozásokban sokszor képviselte az ipar érdekeit, Szegeden elnöke volt az ipartársulatnak, az iparoskörnek, több más közhasznú egyesületnek és egy ízben három éven át képviselte volt Szeged város felső kerületét az országgyűlésen.

Az 1876. évi szegedi országos kiállítás végrehajtó és rendező bizottságának elnöke volt s e minőségben rendkívül sokat fáradozott. E kiállításnak tízezer frtnyi tiszta jövedelme vetette meg alapját a szegedi ipartestület mai díszes palotájának.

Bakay sokat foglalkozott a szakirodalommal és évek óta nagy odaadással szerkeszti az „Alföldi Iparlap“-ot, melynek hasábjain a hazai iparügy érdekeiért száll síkra és józan munkásságra inti iparos- társait. Bakay tehát nemcsak a gyakorlati téren, hanem az ipar szellemi munkásai között is úttörői szerepet vitt s ez utóbbi irányban ma is élénk tevékenységet fejt ki.