Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
II. csoport - Vas-, fém- és gépipar
92 bádogos műhelyébe, hol inaséveit mint szorgalmas, józan és tanulékony ifjú töltötte. Jó viselete és képzettsége folytán jó alkalmazást is kapott s bár egyik vagyonos rokona, kinek egy nagy vidéki városban virágzó kereskedése volt, magához kérte a fiatal Zellerint, hogy üzletébe először segédül, később társul vegye magához, Zellerin udvarias kitéréssel válaszolt e felhívásra, melynek száz és száz fiatal ember megörült volna. De a fiatal emberben volt kellő önérzet és különös előszeretett mestersége iránt s azt mondá rokonának: Kitanultam a mesterségemet, látom, hogy abban nekem nagyobb és hálásabb tér nyílik munkásságom érvényesítésére, és ezért hű akarok maradni iparomhoz. A kényelemmel és vagyonnal kecsegtető ajánlat visszautasítása után Zellerin sokat utazott külföldön és tapasztalatokat szerzett szakmájában Németország sok kiváló és elsőrendű műhelyében. Dús tapasztalatokkal megrakodva tért vissza hazájába s fővárosunkban telepedvén meg, a bádogos ezéhhez folyamodott iparengedélyért s ez alkalomból remeket készített, mely egy gyönyörű és ritka technikai ügyességgel összeállított kalitkából állott. Sok dicséretet és elismerést aratott a fiatal segéd e remekműve, melynek alapján nem lehetett a mesterlevél kiadását megtagadni. Zellerin megnyitotta szerény üzletét s később átvette volt munkaadójának műhelyét, mely a Sebestyéntéren volt, ott, a hol Zellerin raktára még ma is létezik. A szerény kezdeten alig volt túl Zellerin. mikor eltökélte magában, hogy a bádogos-ipar nagy hivatását és föladatait nem a sablonszerű munkák készítésében, hanem uj és uj, nálunk még hézagpótló iparágak meghonosításában fogja keresni. Ekkor- kezdték fővárosunkba a légszeszvilágitást bevezetni és Zellerin a legelsők között volt, ki a légszeszberendezéseket eleinte kicsiben, később azonban folyton haladva, mindig nagyobb és nagyobb mértékben gyártotta. A csővezetékeken kívül fölkarolta a légszeszvilágitás minden szükségletének fedezését és műhelyéből nemsokára gyönyörű légszesz-csillárok kerültek ki. A légszeszvilági- tási berendezések között különös említést érdemelnek intenzív V i 1 á g i t ó lámpái, melyeknek az a jó tulajdona van, hogy lángjuk folyton nyugodt és hogy aránylag kevés gázt fogyasztanak. E lámpákat a főváros számos kiváló központján alkalmazták eddig is. Ugyancsak Zellerin kezdte a szinház-világitási berendezések
