Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VI. Párisban

97

tál. A laikus pedig nem mint gépet, hanem mint organizmust értette meg. Csak ennyit kellett mondanom:

— Az agy, könnet a gondolatok kiindulnak: a perforált szalag. Az idegek, min a végrehajtó akarat, villamos áram formájában végigfut: a táviróvezeték. A kéz, mibe a végrehajtóakarat megérkezik: a telefon. Az ujjak helyett a membrán és a mágneses tükörtartó fogja és mozgatja a tollszárat, azaz: a tükröt. A tollat helyettesítő fénysugár ép úgy ír a fényérzékeny papírra, mint ahogy a gyerekek írnak tükörrel és napsugárral a falra. Az előhívást és fixálást pedig ma már nem kell senkinek magyarázni.

Az öröm, hogy milyen szépen megértett egy furcsa, bonyolultnak látszó szerkezetet, mit rendkívüli telje^^eKuf>^ képessége mindenki előtt, aki a készüléket nem *

valószínűtlené tett, fokozta az emberek csodálatát. Per&zév ha el akartam volna magyarázni az elektromos rész^v^ó- ban bonyolult mibenlétét és lefolyását, a fáziseltolódásaik A- a saját rezgések kiküszöbölését, megtetézve az önindukció?,,j val, kapacitással és feszültségkülönbözetekkel, mik akkor ~ a nagyközönség előtt még úgyszólván ismeretlen fogalmak voltak, kevesebb megértéssel találkoztam volna. De erre nem is volt szükség, mert a bajok és a zavarok, gúzsba kötve nyugodtak, vagy célszerűen engedelmeskedtek és nem kellett velük törődni. A látható rész pedig könnyen áttekinthető és megérthető volt.

Okultam a Berlinben történteken. Messziről elkerültem minden a postán kívül álló, hivatalos embert, még a konzulátusra sem mentem el jelentkezni, nehogy kénytelen legyek nem szorosan a dologhoz tartozó egyéneket is meghívni a táviróhivatalba. Rábíztam az ottani vezetőkre, hogy ők hívják meg azokat a személyiségeket, akikre

7