Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VI. Párisban

96

gédkezzenek, megfigyeljék amit a készülék kezelése igényel és gondoskodjanak arra az esetre, lia valamire szükségem lenne.

Az egyik, M. Toussaint, valóságos rajongója lett a készüléknek. Magas, karcsú, már kissé idősebb ember volt. Sohasem láttam másként, mint egy, már kissé viseltes szalonkabátban. A mozdulatai, arckifejezése, illetve a vonásai, teljesen igazolták nevét. Olyan volt, mint egy szenvedő szent.

A másik, pont mindenben az ellentéte. Alacsony tömzsi, piros arcú ember, aki szívesen udvarolgatott a távíró kisasszonynak, de egy pillanatra sem vette le szemét a készülékről, ha ott volt dolga.

Először természetesen művonalon tanulmányozták a , yf-gyorstávírót, amely ott is mindenkit megbűvölt. A franciák még sokkal jobban tudnak lelkesedni valami kiváló dologért, mi képzeletüket megragadja, mint a németek. A V ‘,gyrorstáviró bűvereje azonban nem csak abból eredt, hogy -.V a megérkező szöveget a néző tűzírással látta szeme előtt lejátszódni és kétségbevonliatatlanul meggyőződhetett a hihetetlen gyorsaság valóságáról, hanem mert a készülék nem hasonlított semmi olyanhoz, amit távírógép alatt képzelne az ember.

Itt nem volt se forgókerék, se billegő mágnes, se tű és keskeny szalag, se bonyolult szinkronizáló, megérthetetlen beállító, vagy furcsa rektifikáló szerkezet. Inkább a megszokott fényképezőgép formája tűnt a néző szemébe. Mindenki látta a sötétkamrát, a megfigyelő homályos üveglapot, és azontúl semmit — mert a készülék teljesen zárt; volt — hanem csak azt, hogy a jelvevő végén levő nyílásból a távirat készen jön ki. És mégis mindenki könnyen megértette, nemcsak a készülék elvét, szerkezetét, hanem a működési módját is. A szakértő beérte rövid magyarázat-