Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VI. Párisban
95 „A bemutatott készülék jelvevő része, amint látom, teljesen azonos a Pollák—Virág gyorstávíróval. Annál inkább csodálkozom, hogy az előadó űr, ki több más feltalálót megnevezett, mint akiknek gondolatait átvette, ez utóbbi készülékről nem szólt egy szót sem! Az előadó válaszában kijelentette, hogy a dolog valóban úgy áll, amint a professzor mondta, és az ő készüléke megszerkesztésére, épen a Pollák—Virág-féle jelvevő adta meg a gondolatot. Hogy erről nem szólt semmit... hát bizony erről megfeledkezett! Szóval úgy járt, mint az egyszeri ember, ki szegénységi bizonyítványért ment a hatósághoz. — De hiszen kendnek van egy háza — felelte a tisztviselő. — Igaz, biz’a — no erről megfeledkeztem. A német feltaláló még arról is megfeledkezett, hogy a tőlünk átvett részeket, a mi szabadalmaink védik. Sőt arról is, hogy a gyorstávíró eredetileg maga is telauto- gráf volt, tehát még az a gondolata sem volt új, hogy abból telautográfot lehet csinálni. A francia szindikátus némi nézeteltérések és további tárgyalások miatt késett. Időt vett igénybe az is, míg megalakulása után az ottani távirdaigazgatósággal a megejtendő kíséletekre nézve megegyezett. Csak 1904 tavaszán mehettem ki Párisba. M. Frouin távirdaigazgatóban, M. Doumeyrou a párisi távirdahivatal főnökében, és M. Grammont távirda- mérnökben, ki a gyostávíró tanulmányozásával lett megbízva, tárgyilagos, nagy intelligenciájú szakértőket ismertem meg. Két felügyelő lett megbízva, hogy a kísérleteknél se-
