Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VI. Párisban
94 jelen, felmondta a szolgálatot. Próbáltak rajta segíteni, változtatni, egyszerűsíteni, de hiába, nem ment. Minden jóakarat mellett kénytelenek voltak ezt is a postamúzeumba helyezni. VI. Párisban. A császári család látogatása, a hosszas kísérletek és a próbagyakorlat, meglehetősen kiterjedt hírközléseket, vont maga után. Előkerültek az ellenérdekek, sőt a személyes megtámadtatás is. Ez utóbbiakra elvből nem feleltem; nem az én személyem volt a fontos. A készülék pedig úgyis elég tárgyilagosan felelt a dologi támadásokra. Azzal se sokat törődtem, hogy a gyorstávíróban felhalmozott nagyszámú, új elektromos, fotográfiai, optikai és mechanikai gondolatot mások saját céljaikra, se szó se beszéd, kisajátítják. Nagy elfoglaltságom nem is hagyott rá időt, hogy mindezzel törődjem. Megelégedtem azzal, amit barátaim, sőt idegenek is tenni jónak láttak. Csak egy esetet említek fel, amin magam is jót mulattam. Már jó ideje párisi laboratóriumomban voltam munkába merülve, mikor olvastam az „Elektrotechnische Zeit- schrift”-ben, hogy Berlinben az elektromos mérnökök egyesülete ülésén egy elég jó nevű német mérnök felolvasást tartott „Telautograf” nevű találmányáról, mit egyszersmind be is mutatott. Előadása közben felsorolta a feltalálókat, kik ennek a kérdésnek megoldásával foglal-, koztuk, és utalt arra is, hogy gondolataikból, illetve megvalósított találmányaikból, az övé részére mit és lionnét vett át, csak épen a Pollák—Virág gyorstávíróról nem szólt egy szót sem. Bemutatás után, amint az ilyen alkalmakkor szokás, megivtatásra került a sor. Elsőnek Haefner—Alteneck, a világhírű német professzor szólalt fel, mondván:
