Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

92

A Frankfurter Zeitungnál azt mondották:

— Mi nem tudunk semmit arról, ami történt. Egyik napon értesítést kaptunk a távíróhivataltól, hogy ezután megint a. régi módon, a Hughes-távíróval adják le az anyagunkat. Fogalmunk sincs róla, hogy miért, mert nálunk nem volt semmi ok a változtatásra.

Egyik távírótiszt ismerősömtől, ki nem tartozott a gyorstávírókezelők közé, megtudtam, hogy T. igazgató rendreutasítást kapott Berlinből, amiért a Reichspost- amtot ki akarja tanítani a készülékről, mit ott már kipróbáltak, s mivel tudják, hogy mi a teendő, ne lássa el a Reichspostamtot tanácsokkal. Egyben megtiltották, hogy engem a készülékhez bebocsásson, vagy arról velem bármit is közöljön.

Ráismerhettem az Unterstaatssekretär kezére. Moal, még tudni akartam, mit feleltek a Wolffék beadványára!

Ott kertelés nélkül megmondták:

—• Mi megtettük a kérelmet a Hamburgban felállítandó második jelvevő iránt, s azt kívántuk, hogy mivel a távíróhivatal csekély munkával, igen rövid idő alatt, nagy mennyiségű anyagot tud a gyorstávíróval lebonyolítani, ami a hamburgi második jelvevő felállításával még előnyösebb, helyzetet teremt, adjanak nekünk is engedményt a tarifából.

A válasz ez volt:

— Ha mi kötjük magunkat ahhoz, hogy távirataink a Pollák—Virág-gyorstávíróval továbbíttassanak. erre hajlandók, de akárhány felé adják is majd le az anyagot,* kedvezményt nem adnak, épen annyit kell fizetni, mintha akármely más módon tennék át azokat a másik állomásra. Erre persze azt feleltük, hogy árengedmény nélkül nincs semmi érdekünk, hogy a gyorstávíróhoz ragaszkodjunk, met hiszen így még a szalagot is nekünk kell perforálni.