Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

87 Nappal elmélet és gyakorlat, éjjel próba táviratozás Berlinnel elég kimerítő volt, ele el kellett készülni a ki­tűzött rövid idő alatt és el is készültünk, holott más távíró­rendszereknél hattól—tizennyolc hónapig is tart a kiképzés. Négy hét múlva megkezdtük a hivatalos forgalmat. Az első két napon én magam láttam el a szolgálatot, hogy meggyőződjem a pontos összeműködésröl és lehetőleg le­egyszerűsítsem, illetve meggyorsítsam, a Berlinnel szük­séges telefonmegbeszéléseket. De harmadnap már a táv­írótisztek felváltva kezelték a készülékeket. Én személye­sen tovább is jelen voltam ugyan mindig, de csak ritkán esett meg, hogy segítöleg közbe kellett lépnem. Leginkább csak olyankor történt ez, ha a vonalon valami új, a távíró­tisztek előtt még nem ismert jelenség merült fel. Ment a munka zavartalanul. A Wolffbiiró este 11 órakor beadta a táviratok szövegével perforált szalagot Belinben a főtávíróhivatalba, ott átszalajtották a néhány ezer szónyi anyagot a jeladón. Frankfurtban a készülék önműködöleg szállította a kész táviratot és mihelyt a meg­figyelő látta, hogy a telefon megszűnt írni és a fénypont csak üres vonalakat szánt a papírra, elvágta a fényérzé­keny papírt és ezzel leállította a készülék működését. Mindjárt nyugtázhatta is telefonon a megérkezést, mert a készülék megfigyelő ablakán a táviratok megérkezése alatt, állandóan figyelni é,s ellenőrizni tudta, hogy a táv­iratozás rendben megy-e. A Frankfurter Zeitung szerkesztősége, közvetlen a táv­íróhivatal mellett volt, a kézbesítés tehát azonnal megtör­tént. A szerkesztő átnézte és a nyomdász számára szük­séges jegyzetekkel ellátta a fotográfiai papíron lévő szö­veget és beadta a nyomdába, ahol rögtön kiszedték. Természetesen érdeklődtem az iránt is, nincs-e valami nehézségük a gyorstávíró kissé jellegzetes írása és a táv-

Next

/
Thumbnails
Contents