Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

iratnak az eddigitől egészen eltérő formája miatt.

A szerkesztő azt mondotta, hogy ez a fonna kellemesebb neki, mert egészen hasonlít az ő megszokott kutya- nyelveihez és jól rávezetheti megjegyzéseit. A nyomdászok pedig legyintettek: bárcsak a szerkesztők is írnának így.

Még Berlinbe való kimenetelem előtt felkeresett budapesti laboratóriumomban egy élénkszemű és taglejtésű úr. St. úrnak mutatta be magát. Azelőtt a magyar keleti vasút igazgatója volt és mikor ez az állam tulajdonába ment át. nyugdíjazták. Kissé bőbeszédűen adta elő, hogy jelenleg Párisban lakik és ott új társaságok létrehozatalán fáradozik. Ajánlkozott, hogy a gyorstávírószabadalmak értékesítésére is összehozna egy francia érdekeltséget.

Noha akkor is voltak financiális nehézségeink, mégis csak annyit mondhattam neki, hogy én erre egyedül nem adhatok megbízást, de ha elfogadható konkrét ajánlattal tud elöállani, pártolni fogom társaimnál.

Mikor olvasta a lapokban a császári látogatást, újonnan felkeresett Berlinben. Megnézte a készüléket, mi öt, kissé rajongó természeténél fogva, még jobban lebilincselte, és azzal vett búcsút, hogy majd hallani fogok róla.

Csakugyan, Frankfurtban létem alatt felkeresett a távíróhivatalban az egyik ottani jelentékeny bankcég főnöke és párisi üzletbarátai megbízásából látni kívánta a* gyorstávírót, miről — mint mondotta — a távíróigazgató is igen jó Aæleménnyel van.

Néhány nap múlva St. úr közvetítésével meghívást kaptam egy párisi bankcég igazgatóságától, utazzam oda az ő költségére, hogy tárgyalhasson velem a gyorstávíró dolgában.

A Reichspostamttal való, kéthónapos megállapodásom