Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

86

vet. Vett két teljes távírókészletet és engem két hónapra szerződtetett, hogy tanítsam be a kezelésre Berlinben és Frankfurtban a kijelölendő távírótiszteket.

V. Frankfurtban.

Berlinben nem sok dolgom volt. Ott csak a jeladó lett felállítva és Doliow űr, úgy szinte a mellé adott kollegája már ismerték ennek a kezelését. Dolguk csak abból állott, hogy átvegyék a perforált szalagot Wolfféktól és a Frankfurtból érkező telefonértesítés után, hogy a leadás megkezdődhet, átszalajtsák a jeladón. Ezenkívül csak az elektromos telepeket kellett ellenőrizniük, vagy a Frankfurtból jövő utasítás szerint, néha a kis fémkefék állásán vagy más csekélységen kellett módosítást eszközölniük.

Frankfurtban azonban teljesen új embereknek kellett, nemcsak az egész rendszer elméletét, a készülékek kezelését megtanulni és begyakorolni, hanem a készülékre vetett első pillantással meg kellett állapítani tudni, rendben van-e minden, vagy ha nincs, hol a hiba és mi a teendő.

Három értelmes távírótisztet jelölt ki a frankfurti távirdaigazgató, T. űr, ki az első megtekintés után lelkes híve lett a gyorstávírónak. Mindenben a legnagyobb készséggel járt kezemre és büszke volt rá, hogy részt vehet a készülék nagyobbszabású gyakorlatbaállításában.

A három távírótiszt közül sajnos csak kettőnek a nevére emlékezem, a Klein és Eberhard uréra. Mivel a háború kitörésekor Parisból való gyors elutazásom miatt jegyzeteim ottmaradtak és nem is kaptam többé vissza, nem tudom a harmadikat megnevezni. De úgy az ő, mint két kollégájának alakja, most 31 év után is élénken előttem áll, amint feszült figyelemmel követik a magyarázatokat, kipirult arccal tanulmányozzák a készülékeket és úgyszólván egész lelkűkkel belefeküsznek a munkába.