Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
75 sokan és nagy érdeklődéssel nézték meg. Egyik napon az osztrák és magyar konzulátustól meghívást kaptam, hogy látogassak el a követségre. A nagykövet akkor Szögyény-Marich volt. A német császár jó barátja, joviális idősebb magyar úr. Szemrehányást tett, hogy nem értesítettem a császár látogatásáról, min szeretett volna résztvenni. Azzal mentettem magam, hogy tudtunkra lett adva, hogy ámbár a császár jelentékenyebb kísérettel jön. ez a látogatás teljesen magánjellegű és annyira nem hivatalos, hogy előírás szerint nem szabad frakkot felvenni, hanem csak szalónkabátot (amit én, tekintettel ez alkalomra készült vadonatúj frakkomra , meglehetős szívfájdalommal vettem tudomásul). Pár szóval elmondtam még, hogy úgyis egy kis hatásköri konfliktus merült fel a bemutatással kapcsolatban, de ettől eltekintve sem volt jogom, bárkit is meghívni, vagy a készülő bemutatásról értesíteni. A nagykövet előzékenyen felajánlotta, hogy ha a főtávíróhivatalban bármiféle nehézségeim lennének, talán se* gítségemre lehet. De ezt is köszönettel elhárítottam, mert csak rósz vért szült volna, ha kívül álló személyiségek beleavatkoznak a posta dolgaiba. Ellenben örömmel vettem tudomásul, hogy ő és a követség többi tagjai is megtekinteni kívánják a gyorstávírót. Ez néhány nap múlva meg is történt. Az új rendszer mindnyájuk nagy tetszését elnyerte s őszintén örültek, hogy egy magyar találmány a német legfelsőbb körökben is ilyen méltatásra lelt. Érdekes, hogy miután a gyorstávíró feltalálásának, híre bejárta jóformán az egész világot, a feltalálók figyelme mintha nagyobb mértékben terelődött volna erre a térre, mert gyors egymásutánban egész sereg, részint gyors, részint önműködő távírót találtak fel. Ezek teljesítőképessége ugyan meg sem közelítette a mienkét, de
