Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
69 Ő is rendkívül barátságos és minden szertartásosságtól mentes magatartást tanúsított. Egy ideig közvetlen módon beszélgetett velem és aztán mintha a készülékeket jól ismerné, odalépett és rámutatott az egyikre, mondván: ez a jeladó. Azután másikra: ez a jelvevö. Azután a harmadikra: ez pedig a papírszalagot előkészítő perforator. A többiek, akiknek jóformán fogalmuk sem volt arról, hogy mit fognak látni, meg voltak lepve e szavak hallatára, mert a készülékeknek koránt sincs olyan alakja, hogy laikus első látásra tudhatná, melyik mit jelent. A császár azonban, amint utólag hallottam, nemcsak érdeklődött a gyorstávíró iránt, hanem magához kérette Slabyt, alaposan iníormáltatta magát az ügyről, megnézte a készülékek fényképeit, sőt bekérte a Reichspostamt véleményét is. Mivel a Reichspostamt még nem ismerte az új betűíró pyorstávírót, nem adhatott pontos közelebbi részleteket. Azonban kifejtette amaz aggályát, hogy mivel itt telefon- készülék szolgál a jelek felvételire, és tudva, hogy ez mily sok zavarnak van kitée, attól lehet tartani, hogy az írás a többi vonalak által okozott indukciós behatások következtében nem lesz elég jó, és a készülék működése nem lesz elég biztos. Pár szónyi, inkább csak a többi látogatónak szóló magyarázat után, bemutattam a készülékek működését. Leadtam egy hosszabb szöveget, mely pár másodperc múlva elöhívottan és fixírozottan hullott ki a gépből. Noha a meglepetés általános volt, még annyira új és ismeretlen volt, amit a nézők láttak, hogy a készülék megszokott varázshatása csak akkor bontakozott ki teljes erővel, mikor a fényérzékeny papírt eltávolítottam, a fénypont a megfigyelő homályos üveglapra esett és a tűzírás szemmel láthatóvá vált.
