Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
IV. Berlinben
70 Ámbár másodpercenként tizenkét szó száguldott el a néző előtt, a betűk szabályos alakja jól látható volt, sőt ha a szem futtában követte a betűket író fénypontot, egy-egy szót el is lehetett olvasni. Ez a moziszerű látványosság persze nagyon lekötötte a nézők érdeklődését és hathatósabb volt minden magyarázatnál. Pár perc alatt mindenki megértette a készülék műkölését. Nem volt hiány elismerő szavakban és szerencsekíváriatokban. A hosszabb ideig tartó megfigyelés után leállítottam a gépet és megindult az eszmecsere. Természetesen a császár vitte a szót. Nemsokára azt kérdezte, nem gondolom-e, hogy a gyakorlatban a vonalakon fellépő indukciós1 áramok zavarni fogják a készülék működését? Meglepett ez a szakszerű kérdés, mert akkor még nem volt tudomásom a Reichspostamt véleményéről. Kissé bővebben elmagyaráztam, hogy ez miért nem történik meg. A két szál drótból álló telefonvezetéket ugyanis, melyek a beszélgetés céljaira sorosan vannak kapcsolva, mi két különböző módon vesszük igénybe, és nem ügy tesszük át a két különböző összetevő csoport számára szolgáló áramlökéseket, hogy az egyikféle az egyik, a másikféle pedig a másik dróton jut rendeltetési helyére, mert ebben az esetben valóban fellépnének indukciós zavarok. A függélyes összetevőket képező áramcsoport útja ugyanaz, mint a beszélgetést szolgáló telefonáramé, tehát a két dróton át soros kapcsolásban, azaz az áram az egyik dróton oda megy s a másikon visszatér, mikor is az egyik drót hatása a másikéval szemben ellentétes az indukált áramokra nézve s így ezek nem érvényesülnek. A másik, a vízszintes összetevőket képző áramcsoport 1 Indukálóáram: minden vezetőben fellépő, eltűnő, vagy a folyó áram változása a szomszédos vezetőkben új áramot indít, ezek az indukált áramok.
