Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

68

keket a műegyetemről azonnal idehozni és a kísérleteket rögtön megkezdeni.

— Isten ments! A császár ne mondja, hogy elvesszük a készülékét, csak nézze meg ott a műegyetemen, azután majd meglátjuk, de biztatni nem biztathatom semmivel.

Azonnal láttam, hogy nem tőle ered a mereven visszautasító magatartás. A postaminisztériumban az Unterstaatssekretär akkor Herr von S. volt. Igazi német junker, okos, kérlelhetetlen és dölyfös. Amikor bementem hozzá, már láttam, hogy engesztelhetetlen ellenféllel állok szemben. aki nem csinál titkot abból, hogy ö itt abszolút úr, és még a császárnak sem enged beleszólást az ügyeibe. Szó nélkül meghallgatott s csak annyit mondott: ha a császár már megtekintette a készülékeket, akkor majd meg fogjuk ejteni a tervbevett kísérleteket.

A kínos várakozást kellemes meglepetés tette könv- nyebbé. Arról kaptam hírt, hogy a Magyar Tudományos Akadéma bennünket a gyorstávíró feltalálásáért és az eddig elért eredményekért, Kéthy műegyetemi professzor javaslatára, az ötévenként egyszer kiosztandó Wahrmann-díj- jal tüntetett ki, — mely díjjal az otévenkinti legjelentékenyebb ipari, mezőgazdasági vagy a nemzetgazdaság terén létesített művet, találmányt, vagy újítást jutalmazzák — és felerészben nekem, felerészben pedig Virág hátramaradt családjának utalta ki.

További néhány nap múlva végre is hírt kaptunk, hogy a császár másnap délutánra határozta meg látogatását. A kitűzött időben először a császárné érkezett meg. A legközvetlenebb és legszeretetreméltóbb módon, azonnal érdeklődni kezdett nálam a gyorstávíró részletei felől. Pár perc cél utána jött a császár Kraetke postaminiszterrel, több tá bornokkal és vezérkari tiszttel, a műegyetemi rektor és néhány más tanár és miniszter kíséretében