Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

55

— ki mindég felette szabatosan fejezte ki magát — e szavakkal fogadta:

— Pintér urat két példányban látom!

Mindaketten tudtuk, hogy ez a halál előtt gyakran fellépő kettős látás tüneménye. A beteg állapota egyre rosz- szabbodott, így újra előakartam hívni a feleségét. Az orvosok azonban nem engedték, mert ránézve veszélyessé válhatott volna az izgalom. Segíteni úgyse lehetett. Nyilvánvaló volt, hogy Virág a reggelt nem fogja megérni.

Este 11 órakor rövid agonia után meg is halt.

Még ma is szemrehányást teszek magamnak, hogy az orvosok véleménye ellenére nem mentem el újból a feleségéért, de nem vállalhattam a felelősséget, hogy még egy második katasztrófát is felidézzek.

Virág Józsefben a magyar mérnöki kar egyik legképzettebb és legzseniálisabb tagját veszítette el. Én pedig egyik legjobb és legszeretettebb barátomat. Hogy ügyünk mit veszített benne arra nem szükséges kitérnem. Mindössze 31 évet ért meg, de már első osztályú szabadalmi bíró volt, minél magasabb rangfokozatot a szabadalmi hivatal- ban mérnök akkor még nem érhetett el, hanem csak jogász.

Temetése 1901 őszén Amit. A sírjánál elhangzó beszédek közül, legjobban jellemezte Virág képességeit, egyik kollégája — villányi Pompéry Elemér, későbben a szabadalmi hivatal elnöke, — mondván:

— Te voltál köztünk a legfiatalabb, de mi öregebbek hozzád mentünk tanácsért, ha valamely nehezebb ügyben dönteni kellett.

Halála előtt Virág még átadta nekem, a perforátorra vonatkozó tervezgetéseit. Véglegesebb formában még csak az alaprajz volt meg, az egyes részekről csak szóbeli magyarázatot tudott adni elgondolásairól. Háromévi együtt