Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

54

tűk. hogy ő lesz a legutolsó, aki valakit ki fog rabolni. Társaimmal való rövid megbeszélés után — mivel úgy sem volt más választásunk és mert a feltaláló abból él, hogy ki hagyja rabolni magát a kapitalistától — elfogadtuk a feltételeket. Ez a gond tehát lekerült rólunk, visszamehettünk Budapestre és neki ülhettünk a perforator nehéz kérdésének megoldásához.

Az elektromos kombinációk összeállítását én már elvégeztem s Virág hozzáfogott az elektromágnes által működtetendő készülék megszerkesztéséhez. Az elgondolása már meg volt hozzá, de megvitatásra még nem került a sor, mikor hirtelen nagy katasztrófa sújtott le ránk.

Virág barátom vakbélgyulladásban megbetegedett, szanatóriumba szállítottuk, hol egyik előkelő műtőorvos megoperálni készült. Azonnal azonban nem mert nekifogni, mert az előző éjjeli rettenetes roham annyira legyengítette a beteget, hogy előbb kissé erőre kellett kapnia. Délig elég szépen javult az állapota. Mikor azonban úgy három óra tájt felnéztem hozzá ijedten láttam, hogy felette elgyöngült s az érverés 140 körül jár. Rohantam a háziorvosáért és a műtőorvosért. Mire velük visszajutottam, már csak annyit tudtak mondani, hogy a műtét a beteg jelen állapotában lehetetlen s nagyon kevés reményt nyújthatnak arra, hogy egyáltalán fog e még operációra sor kerülni.

Elmentem a feleségéért, ki néhány hét múlva bekövetkezendő lebetegedésnek nézett elébe. Nem mondhattam neki többet, mint hogy betegünk rosszul van, jó lenne ha felnézne hozzá.

Ott is volt hat óráig, de akkor az orvosok elkülték azzal, hogy állapotára való tekintettel menjen haza s ne is jöjjön elő holnap reggelig. Csak magam maradtam ott az ápolónővel. Későbben Pintér úr odajött egy percre. Virág