Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
III. Budapesten
53 ködö, egymás mellé felállított jeladót és jelvevőt és a nagyszámú hallgatóság legtöbb tagja vitt magával emléket az új betűíró gyorstávíróval szeme előtt 40,000 szónyi gyorsasággal áttett táviratok szövegéből. Erkölcsi sikereink, ezzel az előadással még fokozódtak. Hogy bécsi társunkkal értekezhessünk s a fennforgó pénzkérdést elintézhessük, fel kellett mennünk Bécsbe. Ott az egyik nagybank helyiségében a többi folyóügyek közt a mienk is tárgyalásra került. A kérdés az volt, hogyan éis milyen módon lehetne a gyorstávírószindikátus továbbvitelére szükséges pénzalapot megszerezni. Tekintve, hogy a találmány sorsa többé-kevésbé biztosítva látszott lenni, a bankok hajlandók voltak részvény- társaságot alapítani, azonban azt kívánták, hogy noha a mi hármunk érdekeltsége, jelentékenyen felülmúlta a gyár érdekeltségét, a szabadalmak eladásánál a döntés annak a kezében legyen. Mi jobb szerettünk volna szindikátus formában megmaradni, és barátságos megegyezéssel, amint eddig is történt, esetről-esetre határozni a felmerülő kérdésekről. Utaltunk arra is, hogy eddig soha semmiféle ellentét nem merült fel közöttünk. Az érdekeink is csaknem teljesen azonosak, tehát semmi szüksége annak, hogy mi hárman, a negyedikkel szemben majorizálásnak legyünk kitéve. A bécsi bank elnöke, igen disztingvált régi típusú fini ncier, azonban rövid úton ezt mondotta: — Uraim! Ha önök, a mi pénzünkkel akarnak dolgozni, akkor kell, hogy módunkban álljon Önöket kirabolhatni. A szavak keményen hangzottak de valamennyien tud-
