Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

48

További megvitatás után, és mivel a mágneses tükörtartó szépen alkalmazható volt két telefon együtt működésére is, át lehetett térni a latin betűk írására.

Végeredményben kitűnt, hogy 3 függélyes, azaz egy középnagyságú, azrm betű magasságának megfelelő, egy, kétszer olyan nagy, az 4 betű magasságának megfelelő, és egy lefelé irányuló, g, p, alsó lábának megfelelő, szintén középnagyságú össztevő, tehát 2 pozitív és egy negatív áramlökés elegendő az összes betűk és számok függőleges részeinek áttételére. Ép így, a vízszintes irányúakat is 3 áramlőkéssel, egy jobbra, egy balra irányuló egyforma erős és egy mégegyszer akkora, szintén balra menő össztevővel, tehát szintén két pozitív és egy negatív áramlökéssel meg lehetett szerkeszteni.

A fényérzékeny papír, melyre írtunk, mintegy 7 centiméter széles volt. A sorok harántirányban 8—8 mm.-nyi távolságban következtek egymás alatt. Ha a jelvevő motora járt, de távirat nem érkezett, akkor a fénypont, mely mindig a fényérzékeny papírra esett, csak egyenes vonásokat, azaz üres sorokat húzott. Mihelyt jelek érkeztek, a pont elhagyta a sor vonalát, föl és le, jobbra és balra mozgott, azaz a betűknek megfelelő görbéket írt.

Sokkal egyszerűbb volt a betűk megszerkesztése, ha a sor összekötő üres vonala — mivel a fénypont állandóan írt a papírra nem alul- volt, hanem az m betű magasságában mozgott, úgy hogy a közepes nagyságú betűk, mint az m, a, s, stb., továbbá a lefelé irányulok mint a g, p, y, stb. legfelsőbb pontjuktól fogva a sor alá merültek; a sor felett csak az l. k, d, t, f stb. felső szárai voltak.

Ámbár az írás szépnek és olvashatónak látszott mégis épen a sorvonal magas elhelyezése miatt mindenki megfordítva vette a kezébe a táviratot és hiába törte a fejét nem tudta elolvasni. Mikor aztán fordítva adtuk a kezébe, bámulattal látta, hogy a szöveg milyen jól olvasható, de önmagától senkisem találta ki, hogy a lapot vissza kell for-