Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
42 Most már csak az volt hátra, hogy a bankkal megkössük a szerződést. Még a vasánapi kísérlet estéjén megjelent nálam egy chicagói űr — egy kisebb telefontársaság igazgatója —, aki jelen volt a délutáni kísérletnél és felajánlotta, hogy minden további nélkül hajandó megvenni az amerikai szabadalmikat ötszázezer dollárért. Nekem is fényes állást ígért 12,000 dollár fizetéssel és más egyébb jókkal. Noha ez az ajánlat más körülmények közt nagyon is elfogadható lett volna, mégsem adhattam neki más, mini tagadó választ, mert mi egy másik bank költségére jöt tiink át Amerikába s ha megállapodásaink eddig csak megbeszéléseken alapultak is, és ha nem is volt semmi garanciánk arra nézve, hogy a nekünk tett ígéreteket be fogják váltani, csak nem térhettem el azoktól. De megígértem, hogyha a szerződés megkötése nehézségekbe ütközne, értesítem s akkor majd megkezdhetjük a tárgyalást. Másnap a bank megküldötte a sok oldalra terjedő szerződést átnézés végett. A szöveg nagyjából megfelelt, de a számok nem voltak kitöltve. A bank épületében az elnök néhány igazgatósági taggal egyetemben fogadott bennünket a következő napon. Először megkísérelte, hogy a megígértnél jóval kedvezőtlenebb árakat fogadjak el. Én azt feleltem, hogy nekünk az ő képviselőjük Budapesten másfél millió dollárt ígért készpénzben és egy millió névértékű részvényt, és pedig a bank tudtával és beleegyezésével, társaimtól kapott meghatalmazásom tehát erre az összegre szól. Az elnök nem mondott semmit, beírta a még hiányzó számokat a szerződés szövegébe, űgyszinte sajátkezűleg kiigazította azt a néhány módosítást, amit kívántam s mi-
