Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
36 dotta — tegyen zsebébe Öt dollárt s ne nyugtalankodjék bármi történni is. — Ne vigyem talán a revolveremet is? — A világért sem! Ha valaki azt kiáltja: „Hands up!“, azonnal tartsa fel a kezét és tűrje, hogy elveszik amit a zsebében találnak. Az öt dollár mentesíti minden esetleges durvaságtól, amit ezek a gentlemanek néha megengednek maguknak, ha jólöltözött embernél nem találnak semmit, de ha megkísérelné, hogy zsebébe nyúljon, az ö lövésük már eldördült. Útnak indultunk a gyorsvonattal s kimentünk a messzefekvő elővárosba. Onnét villamossal mentünk to- vább.A kocsin nem sokan voltak. Az egyik sarokban 5—6 szerecsen ült. Nem voltak egészen józanok s civakodtak valamin. Mindeniknek zsebéből borotva kandikált ki. Barátom fgyelmeztetett, hogy ezek közt hamarosan verekedésre fog kerülni a dolog s akkor egy-kettőre kézbe veszik a borotváikat, a feketék szokásos támadófegyverét. Ezt azonban már nem láthattam, mert elérkeztünk a tűz- őrségre s ott leszálltunk. O’Sh. űr úgy vélte, hogy még korán lenne a médiumhoz menni, nézzünk be előbb ide. A tűzőrségen igen érdekes berendezéseket láttam. A sokféle jelzőkészülék szerkezetét nem értettem ugyan teljesen meg, mert a tisztviselő, aki elmagyarázta működésüket, kissé túlságosan amerikaiasan beszélt s ez egészen más nyelvet, illetve beszédmódot jelentett. Ha ugyanis két benszülött — különösen a nyugati részekről való — amerikai beszél egymással, alig nyitják ki a szájukat, csak az ajkuk görbül egy kissé kifelé vagy befelé, mire valami zaj vagy zörejféle hallatszik, de szavakat vagy beszédet nem lehet kiérteni. Csak a másik amerikai érti meg, mit mondott. A tűzesetek igen gyakoriak voltak abban az időben
