Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
37 Chicagóban, úgyhogy gyors egymásutánban néhány kivonulást megnézhettünk. A felszerelt kocsik az őrséggel együtt, az első emeleten állottak készenlétben. Onnét hatalmas liften gyorsan leszállították az uccára s egy perc cél a vészjelzés után már száguldottak is a tűz felé. Innét tovább mentünk a közelben levő rendőrségi gyűjtőszóimba, ahol az aznapesti letartóztatottakat helyezik el. Mindegyik egy külön rácsos vasketrecbe kerül, mely éppen akkora, hogy lefekhetik benne. Néhány száz ilyen ketrec állt az óriási teremben egymás mellett és nagyrészük már nem volt üres. Ott is meghallgattam az adott érdekes magyarázatokat, de sajnos, abból sem értettem meg valami sokat. Csak amit 0‘Sh. barátom utólag elmondot, abból láttam, hogy már akkor mily bámulatosan fejlett volt a rendőri szolgálatuk s ennek ellenére mégis alig tudtak megbirkózni a rendzavarokkal. Most már sürgettem O’Sh. barátomnál a médiumot és így útnak indultunk lakása felé. Egy óra körül lehetett, mire odaértünk. Barátom erősen becsengetett, de mégis jó időbe telt, míg a szolgálólány kijött azzal, hogy a médium már lefeküdt. Barátom előadta, hogy ö a „Chicago Tribune” munkatársa és egy úrral van itt, aki egyenesen azért jött Budapestről Chicagóba, hogy beszéljen a médiummal, tehát keljen fel és mutassa meg, mit tud. Úgy látszik, a médiumot meghatotta ez az üzenet. Negyed óra múlva megjelent a szalonban, ahova bennünket vezettek. Mintegy 40—45 éves, semmitmondó arcú nőt láttam magam előtt, aki a kölcsönös üdvözlések után elsötétítette a szobát s rövid idő után megszólalt. Jövendőt mondott. Mindkettőnknek lefestette a jövőjét a szokásos biztatásokkal és szép dolgokkal.
