Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
33 ban, még pedig olyan szereposztással, aminővel még Európában is csak ritkán lehet hallani. Az árakról persze jobb nem beszélni. Alkalmam volt táncmulatságon is résztvenni, mit a chicagói magyar egylet rendezett, az egyik ottani kaszárnyában. A kaszárnya olyan volt kívülről, mint egy régi lovagvár. Magas kőfallal volt körülkerítve, ez előtt széles sáncárok. Messziről lerítt róla a háború borzalma s az egész alkotmány fenyegetőleg meredt a közeledő felé. A folyósón néhány özönvízelőtti ágyú fogadta az embert, de mindjárt benn voltunk a fényes parkettájú táncteremben, ahol járni épenséggel nem, hanem csak táncolni lehetett, annyira síkos volt a padlóparkett. Noha a zenét egy lehetetlen malacbanda szolgáltatta, a mulatság kitünően sikerült. Összeismerkedtünk több Chicagóba vándorolt magyar emberïbF/'^X kik mindannyian legalulról kezdték, de most már igen**^^ v, * kintélyes pozíciójuk volt. f:. - • *- ! Végül megnéztük a kaszárnya többi helyiségeit is. Néhány testgyakorlásra berendezett termen kívül nem láttam semmit, ami a katonaságra emlékeztetett volna. Se fegyvert, se semmiféle harcászati vagy szolgálati tárgyat. Sőt egyetlen katonai egyenruhát sem. Persze akkoriban nem is hitte senki, hogy Amerika még valamikor háborúba keveredhet. A katonaság csekélyszámú miliciából állott, s azok is polgári ruhában jártak, mintha az örökbéke kora már elkövetkezett volna. A gyorstávírót a „Chicago Tribune” nagy könyvtár- szobájában állítottuk fel. Egyelőre persze csak művonal közbeiktatásával az asztalon egymás mellett fekvő jeladóval és jelvevövel dolgoztunk. Mikor az érdekeltek már eléggé megismerték és méltá- nvolták a készülék működését, az következett volna, hogy 3
