Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
32 Chicago akkor még sokkal kevésbé volt kifejlődve, mint most, de Nagychicago területe már akkor is 48 kilométer hosszú és 9 kilométer széles volt. A város közepén feküdt a City, őrületes forgalommal, lármával, bűzös levegővel, lehetetlenül rossz utakkal. Az útburkolat nemcsak hepehupás volt, de sokhelyt, itt-ott negyedméternéi is mélyebb gödrök nehezítették meg a közlekedést. Ennek állítólag az volt az oka, hogy a forgalom rendkívüli túlterheltsége folytán nem volt rá mód, hogy az utakat idejében javítsák, illetve jókarban tartsák. A közlekedést ugyan már akkor is rendőrök irányították, de magam is láttam, hogy a forgalmasabb részeken olykor mégis négy útirányból úgy összetorlódtak az autók, kocsik és szekerek, hogy se előre, se hátra nem lehetett mozdulni és a rendőröknek egyenként kellett a járműveket ide-oda dirigálni, míg újra megindulhatott a forgalom. A Cityn túl, a város hosszában, felfelé és lefelé terültek el a lakóvillák. Amilyen csúnya és piszkos volt a City. annyira tiszták, szépek és ízlésesek voltak, a kilométereken és kilométereken egymás mellett felsorakozó kertes villák Hogy a Cityben dolgozó ember éjszakára hazajuthas son, nemcsak villamoskocsik, hanem magas vasutak, sőt rendes vasútvonalak közlekedtek a villanegyedekkel, és a távolabbi részekre bizony gyorsvonattal kellett menni, hogy az út ne legyen túlságosan hosszú. A zenei élet akkor még igen kezdetleges volt Chicagóban. A szállodákban s más nyilvános helyeken egészen alacsony színvonalú bandák vonták kínpadra a hallgatót. De volt operájuk, mely ötezer nézőt befogadott. Itt csak stag- gionék működtek, de ezek aztán még európai értelemben is elsőrangúnk voltak. Egy másik színházban víg operákat adtak, szintén nívósán. Nem is hittem, milyen rendkívüli zenei élvezetben lesz részem. Egyik este Don Juan került színre a nagy operá-
