Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

II. Chicagóban

31

körülnéztünk, aztán mentünk tovább. Mintegy éjjeli 11 óra lehetett, mikor a 26 órai gyorsvonatozás után megérkeztünk. Elég fáradtak és álmosak voltunk, s így örömmel láttuk, hogy az állomáson fényes autó vár ránk.

Szó nélkül beültettek bennünket és megálltak nemsokára egy 12 emeletes palota előtt. Azt hittük, hogy végre a szállodában vagyunk. Csak a 12-ik emeleten tudtuk meg, hogy a „Chicago Tribune” — a legelső ottani lap — szerkesztőségében vagyunk, ennek az autója várt bennünket az állomáson s mielőtt tovább mehetnénk a szállodába, előbb majd kikérdeznek bennünket hegyiről tövire, hogy a reggeli lapban már megfelelő tudósítás jelenhessen meg Azontúl pedig a lap egyik munkatársa, Mr. 0. Sh. állandóan hozzánk lesz beosztva, hogy pontosan be tudjon számolni minden lépésünkről, mert itt a közönség mindenről értesülve akar lenni, mondotta a főszerkesztő.

Végre is úgy egy óra körül eljutottunk a szállodánkba, ahol két szoba volt részünkre fenntartva. Az egyik egy kényelmes fürdőszobába nyíló egyágyas hálószoba, a másik előkelőén bútorozott nappali szoba.

— Szép, szép — mondottam a pincérnek —, de én sem szeretek a földön hálni. — Erre odament a nagy állótükörhöz, megfogta az egyik sarkát, lefordította a földre és hátán egy pompásan megvetett ágy tűnt elő.

A.Z étterem a legfelső emeleten volt. Az ajtóban néger szolga állott, aminthogy az összes pincérek is feketék voltak. Belépéskor elvette a kalapot, kimenetkor visszaadta egy fogvájó kíséretében, mert a teremben ilyet nem szolgáltattak ki.

Az ételeket csakis amerikai gyomor bírta el. Szerencsére volt a szállodának úgynevezett európai része is, hol szerintük „francia” konyhát vittek. Ott tűrhetőbb ételeket szolgáltak fel, de méreg drága áron.