Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter
24 Mikor a fénypont a homályos üveglapon megjelent, s száguldó iramban vonalakat kezdett szántani, melyek az előadás menete szerint, hol érthetetlen girbe-gurba alakza tokát, hol rendezettebb, már különválasztott jeleket mutattak, az érdeklődés rendkívül fokozódott s még nőtt, mikor a jelek mintegy varázsütésre, hirtelen teljesen szabatos alakot öltöttek. Mikor aztán a hallgatóközönség, kábító gyorsasággal és mégis pompásan észlelhető pontosságú, hosszú táviratot látott pár másodperc alatt leperegni, a tetszészaj nem akart elülni. Az előadás végeztével abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a jelenlevő Eötvös Lóránd báró, a világhírű fizikus, melegen gratulált az elért eredményhez. Wittmann professzor pedig így szólt: megmondtam, hogy ez a dolog menni fog, de hogy ilyen szépen és ilyen egyszerűen, azt magam sem gondoltam. Következő lépésünk volt, hogy meggyőződtünk arról, vájjon a viszonyok akkor sem változnak-e, ha a jeladó és a jelvevő nem ugyanazon a helyen működnek, hanem valóságban többszáz kilométernyi távolban vannak egymástól felállítva. Lementem tehát Temesvárra, Virág pedig Budapesten maradt, hogy oda táviratokat küldjön. A kísérlet leegyszerűsítésére csak kis megfigyelő készüléket vittem magammal, mi a tükröstelefón és az izzólámpán kívül, óraművel hajtott korongból állott. Ez utóbbi szélén, pár centiméter távolságra egymástól, fényes acélgömböcskék voltak felerősítve., Olyanok, mint aminőket a gölyóscsapágyaknál használnak. A kis lámpa képét a tükör a gömböcskékre vetítette, hol az csak kis fénypontnak látszott, mely a telefon membránjának megfelelően rezgeti. A korong forgása közben, a rezgő fénypontocskák egymásután villantak fel, s mint a moziban történik, összefolytak, azt az illúziót keltve, mintha a táviratok tűzírással vonulnának el a szem előtt.
