Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VIII. Rio de Janeiroban
127 hullámverés volt.Mintegy félkilométernyire pedig, hirtelen erős tarajos hullámzás tűnt fel. Barátaim figyelmeztettek, hogy odáig nem szabad beúszni, mert ott a meredeken megszakadó zátonyon, a külső hullámok megtörnek, előre buknak, majd nagy erővel visz- szazúdulnak s magukkal visszarántják a íürdőzőt, aki könnyen kijuthat ugyan a szabad tengerbe, de visszaúszni nem tud s legtöbbnyire ottvesz. A svájci ezt nem liitte el. Szerinte, a svájci tavakon, ha viharos az idő, sokkal különb hullámzás van, s ö azzal is megbirkózik. Elhatározta, hogy kiúszik a szabad tengerbe, mert neki unalmas a sekély víz. Minden intelem ellenére, egyik reggel, mikor épen csak ketten voltunk lent, ki is ment a tarajos hullámok közé. Hamar visszafordult, mert meggyőződött róla, hogy ott csakugyan nem lehet tréfálni, de a tarajos hullámsoron nem tudott átjönni. Tízszer is nekiindult, de a megtörő hullámok mindannyiszor visszasodorták. Én a legnagyobb zavarba jutottam. A parton sehol semerre valami élőlény, kihez csónakért vagy legalább kötélért fordulni lehetett volna. Nem tehettem mást, minthogy beúszom a veszélyes zóna közelébe s megkísérlem két részből álló fürdőruhám blúzának egyik ujját kezemben tartva, a másikat a visszazúduló hullámmal hozzásodortatni, hogy belekapaszkodhasson. Talán így sikerül átvontatni az örvényen. Az útnak mintegy felénél lehettem, mikor a tenger hullámzása egy percre elült s a svájci át tudott vergődni a veszélyes vonalon. Halálsápadtan és agyonfáradva ván- szorgott ki a partra. Nem szólt egy szót sem, de többé nem volt rábírható, hogy lábát a tengerbe tegye. A brazíliai ételeknek semmi hasonlósága sincs az európaiakéval. Még kevésbé nekünk való, mint az észak-
