Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VIII. Rio de Janeiroban
126 hegynek felfelé épült s toronymagas pálmasorok mutatják az utat. A part előtt két bájos kis sziget terül el és fokozza a látkép szépégét, míg a város mögött különös alakzatú hegy- csoportozatok ejtik a nézőt bámulatba. Természetesen mindenfelé buja, délszaki növényzet virul. A tengerparton szépen megépült a város, európai színvonalú szállókkal és középületekkel. De amint beljebb hatol az ember, megint a Lissabonra emlékeztető kiábrándulás következik. Ez talán természetes is, mert Brazilia portugál, holott egész közép- és a többi délamerikai rész spanyol. A lakoság négyféle népkeveredésű. A portugálok eléggé megőrizték fajiságukat. Legtöbbjének megvan a da vagy do nemesi előneve. Aki pedig valami jobb iskolát végzett, azt doutorénak szólítják. A férfiak előzékenyek, udvariasak, derűs kedélyűek és jólelkü emberek, de csonkíttatlanuJ átvették őseiktől az „amanha” (majd holnap) elintézési módot. A nők kitűnő asszonyok. Háziasak, önfeláldozók és hűek, amit a férfiakról nem lehet mindig állítani. Szeptemberben, tavasz kezdetén voltunk, de ottani barátaim jobbnak látták, hogy engem már a városon kívül, a tengerparton fekvő szállodában helyezzenek el. A meleg napról-napra észrevehetően fokozódott. Kora reggel lementünk tengerifiirdözni s törülköző se kellett, oly gyorsan megszáradtunk kijövetkor. Rendesen egy svájci úrral mentem fürdeni, aki szintén a szállodában lakott. A szállodától mintegy húsz percnyire gyönyörű, annyira sekélyes strand terült el, mint amilyen a Balaton siófoki oldala. Kétszáz méterre is be lehetett menni, míg a víz váltig ért. Ennek ellenére folyton, egész a partig terjedő, erős
